Csendes éj a sziklák alatt

A sűrű galagonyás gallyai halkan végigszántották a ponyvát, ahogy a szekér bebucskázott a sziklafal melletti természetes mélyedésbe. Borda gyakorlott mozdulatokkal fogta ki a két fáradt párát, lecsatolta a hámokat, s egy-egy marék friss szénát terített eléjük a sziklák tövében. A lovak elégedett horkantással láttak neki a késői vacsorának.
Mirella közben felmászott a bakra, s óvatosan ellenőrizte a ponyva alatti titkos rekesz zárját. A bíró nehéz aranyai biztatón csörrentek a keményfában, mintha csak maguk is türelmetlenül várták volna a másnapi osztozkodást. A lány elégedett mosollyal húzta össze magán a vastag gyapjúköpenyt, miközben Borda a ponyva szélénél telepedett le, háttal a hűvös sziklafalnak.
– Holnap felkeressük a falu pékjét meg a mészárost, s mielőtt a bíró hűvösre tenné a saját udvarnokait, megtöltjük a szegények kamráit – suttogta Mirella, és letelepedett a férfi mellé a száraz avarra. – Hidd el, a gőgös uraságnak jót fog tenni egy kis kényszerű böjt.
Borda csak egy halvány, elégedett vigyorral felelt, s szótlanul átnyújtott egy kulacs tiszta forrásvizet. Az éjszakai szél halkan fütyült a sziklahasadékok között, de a galagonyás védelmében, a köpenyek alatt már kellemes meleg honolt. A hegyi falu elcsendesedett házai felett lassan kigyúltak az első hajnali csillagok, békés pihenést ígérve a fárasztó utazás után.