Borda figyelmeztetése

Az ösvény élesebben kanyarodott, és a napfény, ami eddig foltokban szűrődött át, most hosszú, aranyló csíkokban hevert a völgy talaján. Messzi tanyák magányos kéményei füstölögtek, festői látványt nyújtva, mégis, a nap melege felszínesnek tűnt. Mirella, a tágasabb kilátás ellenére, nem tudta lerázni magáról a figyelő szempárok érzését. Tekintete végigsöpört a kevésbé benőtt mezőkön, bármilyen anomáliát kutatva. Borda, aki általában nyugodtan viselkedett útközben, most halkan, mélyen felmorgott, alig hallhatóan a kerekek nyikorgása felett. Mirella azonnal megszorította a gyeplőt.
„Mi az, öreg?” – suttogta, hangja vékony volt, szinte elveszett a délutáni csendben. A kutya feje lassan elfordult jobbra, a távolabbi, sűrűbb erdőszélek felé, ahol a völgy mélyülése homályba veszett. Borda nem ugatott, nem vicsorgott, csak a mély, rekedtes hang jelezte, hogy valami nincs rendben. A kutya orra többször is megrándult, mintha a szél hozna valamilyen üzenetet. Mirella próbálta követni Borda tekintetét, de a fák összefüggő zöldje semmit sem árult el. Mégis, a kutyája sosem tévedett. Valami új „hang” volt a levegőben, nem füllel hallható, hanem inkább a bőrön keresztül érzékelhető feszültség. A bozótban hagyott kulacs és az elhagyatott tűzrakás képe újra felvillant Mirella elméjében. Az idős asszony is félve beszélt a völgyről, mintha tudta volna, hogy a látszólagos béke csak vékony fátyol valami sötétebb fölött.
Mirella lassan lenézett a szekér oldalára, ahol a régi, kopott tőr pihent a tokjában. Nem vette elő, de a gondolat ott villant át az agyán. Most még inkább kellett az éberség. A völgy, ami oly ígéretesnek tűnt felülről, lentről már más arcát mutatta. A távoli tanyák kéményei most már nem magányos menedékeknek tűntek, hanem inkább elszigetelt, sebezhető pontoknak egy nagyobb, ismeretlen területen. Borda újra elcsendesedett, de a tekintete továbbra is a távoli erdőszélen maradt, mintha egy láthatatlan árnyat követne, amely a sűrűből lopódzott elő. Mirella szeme is ott időzött, a szívverése felgyorsult. Valami várt rájuk.