Mirella és az ekhós szekér · Mirella
Az üres bolt
Mirella, Borda és az idős asszony szoros lépésben követték a nyomokat egészen a düledező épület nyitott ajtajáig. A bejáraton belüli sötétség szinte elnyelte a köd szürke fényét, és a fanyar, égett szag itt még intenzívebben csapta meg az orrukat. Borda elsőként lépett be, óvatosan kémlelve a portékák maradványai között. Polcok hevertek kidőlve, ládák fedelei hiányoztak, mintha valaki sietősen túrt volna bennük. Nem rablásra utaló felfordulás volt ez, inkább céltudatos kutatás jelei.
Mirella belépett mögötte, tekintetével a padlót pásztázta. A vastag porrétegben világosan látszottak a friss csizmanyomok, ahogy körbejárták a termet. Néhány helyen mintha valami nehéz tárgyat húztak volna el, mélyebb barázdákat hagyva. Az idős asszony az ajtóban maradt, reszkető kezével megkapaszkodva a korhadt ajtófélfában. Szemei tágra nyíltak a sötétben, és a szája is nyitva állt, mintha szólni akarna, de hang nem jött ki a torkán.
Borda egy leszakadt polc mögött megállt. Felemelt egy félig égett fadarabot a padlóról, amelyről még égett szag áradt. „Tűz volt itt” – mormogta rekedtesen. „Nemrég.” A szag forrása nem tűzifa, hanem valamilyen gyanta vagy olajos anyag égett maradványa volt, ami elárulta, hogy a hajdúk nem csak melegedni akartak, hanem talán valamit megsemmisíteni. A padlón heverő, szétlapult, üres papírok maradványai is ezt erősítették.
Mirella lehajolt, és óvatosan megvizsgált egy szétszaggatott, befejezetlen levelet. A tinta már elmosódott, de a „parancs” és „észak” szavak még olvashatók voltak. „Valamit kerestek, és valamit elégettek” – mondta Mirella, miközben az ujjával végigsimított a levélmaradványon. „És északra mentek.” A csizmanyomok is ebbe az irányba mutattak, az épület hátsó, nyitott ablakán át.
Az idős asszony végre összeszedte a bátorságát, és beljebb lépett. Tekintete megakadt egy sarokban lévő, félig kiásott lyukon. „Itt ástak” – suttogta. „Valamit elrejtettek, vagy elvittek.” A hajdúk tehát nemcsak siettek, hanem alaposan fel is forgatták a helyet, majd távoztak, nyomaikat hátrahagyva. Mirella Borda felé intett, aki már az ablakhoz lépett, hogy a ködös távolba kémleljen. Az üldözés folytatódott.
Mirella belépett mögötte, tekintetével a padlót pásztázta. A vastag porrétegben világosan látszottak a friss csizmanyomok, ahogy körbejárták a termet. Néhány helyen mintha valami nehéz tárgyat húztak volna el, mélyebb barázdákat hagyva. Az idős asszony az ajtóban maradt, reszkető kezével megkapaszkodva a korhadt ajtófélfában. Szemei tágra nyíltak a sötétben, és a szája is nyitva állt, mintha szólni akarna, de hang nem jött ki a torkán.
Borda egy leszakadt polc mögött megállt. Felemelt egy félig égett fadarabot a padlóról, amelyről még égett szag áradt. „Tűz volt itt” – mormogta rekedtesen. „Nemrég.” A szag forrása nem tűzifa, hanem valamilyen gyanta vagy olajos anyag égett maradványa volt, ami elárulta, hogy a hajdúk nem csak melegedni akartak, hanem talán valamit megsemmisíteni. A padlón heverő, szétlapult, üres papírok maradványai is ezt erősítették.
Mirella lehajolt, és óvatosan megvizsgált egy szétszaggatott, befejezetlen levelet. A tinta már elmosódott, de a „parancs” és „észak” szavak még olvashatók voltak. „Valamit kerestek, és valamit elégettek” – mondta Mirella, miközben az ujjával végigsimított a levélmaradványon. „És északra mentek.” A csizmanyomok is ebbe az irányba mutattak, az épület hátsó, nyitott ablakán át.
Az idős asszony végre összeszedte a bátorságát, és beljebb lépett. Tekintete megakadt egy sarokban lévő, félig kiásott lyukon. „Itt ástak” – suttogta. „Valamit elrejtettek, vagy elvittek.” A hajdúk tehát nemcsak siettek, hanem alaposan fel is forgatták a helyet, majd távoztak, nyomaikat hátrahagyva. Mirella Borda felé intett, aki már az ablakhoz lépett, hogy a ködös távolba kémleljen. Az üldözés folytatódott.
Ebben a részben
Szereplők
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- bolt
- erdofolt
Előző jelenet szereplői
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.