Az ezüstös gázló

A csobogó víz hangja minden lépéssel hangosabbá vált, édes melódia az éjszakában. Hamarosan a fák sora megritkult, és feltárult a patak csillogó felülete, mely ezernyi szétszórt ezüstérmekként tükrözte vissza a holdsarlót. Borda, hűen önmagához, lépett először, óvatos mozdulattal mérte fel a mélységet. Az áramlat, bár sekély volt, gyorsan haladt, de a csempészjel igaznak bizonyult; semmi nyoma friss átkelésnek vagy felbolygatott földnek nem utalt veszélyre.
Mirella bólintott, tekintete végigsiklott a túlsó parton, mielőtt az idős asszonyra nézett. „Ne féljen, asszonyom, Borda ismeri ezt a vizet, mint a tenyerét. Egy szempillantás alatt átérünk.” A szavak megnyugtatóan hatottak, ahogy az öregasszony, Borda erős karja segítségével, lassan belegázolt a hűvös patakba. Bandi, miután látta, hogy minden rendben van, már kevésbé szorongva követte őket, de azért a tekintete éberen pásztázta a környező fákat, még mindig ugrásra készen minden apró neszre.
A víz érezhetően frissítő volt, lemossa a falu porát és a feszültség utolsó morzsáit is, mintha minden csepp a szabadság ígéretét hordozta volna. A kis csapat óvatosan, de határozottan haladt át az ezüstösen csillogó gázlón, lábaik alatt a kavicsok halkan surlódva feleltek minden lépésre. A túlpartra érve a talaj ismét szilárd volt a lábuk alatt, egy pillanatra megálltak, hogy érezzék a száraz föld megnyugtató erejét.
Mirella mélyet szippantott a friss, éjszakai levegőből, mely fenyőillattal és nedves föld aromájával telt meg. Már messze jártak, a falu zajai elhaltak a távolban, a fák sűrű falat képeztek a hátuk mögött. A patak túloldalán az erdő még sűrűbbnek tűnt, de a levegő mintha könnyebb lett volna, a terhek lekerültek a vállukról. A szabadság érzése, a nyitott út ígérete elmosta a fáradtságot, és új reményt öntött a szívükbe.
Borda megvárta, míg mindenki átér, majd egy utolsó pillantást vetett a hátuk mögötti sötétségre, mielőtt intett, hogy tovább induljanak. A smaragdfényű lény még nem tűnt fel, de a csempészút már a rejtekhely felé vezette őket. A cél most egy frissítő forrás volt, valahol az alagút erdei bejárata közelében, ahol újult erővel folytathatják útjukat a teljes biztonság felé.