Az elveszített rézcsat

A túloldalra érve a barlang mélyéből felszálló huzat már nem csupán neszeket, hanem egy metsző hideget is hozott magával. Borda, akinek tekintete a legsűrűbb sötétben is éles maradt, intett a többieknek, hogy kövessék. Mérges elszántsága tapintható volt a levegőben, ahogy a gerendától távolodva egyre mélyebbre vezette őket a föld gyomrába.
A járat, amely eddig sziklafalak közé szorította őket, lassan tágasabbá vált, de a sötétség mit sem enyhült. A lábuk alatt a durva sziklafolyosót felváltották a nedves, simára koptatott kavicsok, melyeken a föld alatti patak vize csobogott tompán. A levegőben a nyirkos föld szaga keveredett valami furcsán fémes illattal, mintha valami rejtett titok rejtőzne a kövek alatt.
Az asszony reszkető léptekkel haladt, szorosan Mirella mögött, aki maga is feszülten figyelte a körülöttük rezdülő árnyakat. Bandi, akit az előző megpróbáltatás alaposan felpaprikázott, idegesen szorongatta a batyuját, és minden egyes csobbanásra ijedten kapta fel a fejét. A suttogó mélység újabb és újabb hangokat küldött feléjük, melyek már nem csupán a vízről szóltak, hanem mintha valami távoli, ismeretlen eredetű kaparászás, vagy halk beszéd visszhangja is eljutott volna hozzájuk.
Borda hirtelen megtorpant. Letérdelt a vizes kavicsok közé, és kezével a földre mutatott. Ott, a patak által simára mosott kövek között, friss lábnyomok rajzolódtak ki tisztán. Valaki járt itt nem sokkal előttük. És még mielőtt bárki megszólalhatott volna, Borda ujja megállt egy tompa fénnyel csillogó tárgyon: egy elveszített rézcsat hevert a kavicsok közt, jelezve, hogy az ismeretlen sietett, vagy egyszerűen csak gondatlan volt.
„Valaki járt itt” – dörmögte Borda, hangjában a düh és a kérlelhetetlen elszántság vibrált. Rápillantott Mirellára, aki egy pillanatra elkapta a tekintetét, majd határozottan bólintott. A menekülés most már egy hajszává vált. Az út, amelyről azt hitték, hogy a szabadság felé vezet, titokzatos folyosókra terelte őket, ahol minden lépés egyre mélyebbre vitte őket az ismeretlenbe, követve azokat, akik előbb jártak ezen az úton.