A hajsza kezdete

Borda, dühös elszántsággal, felvette a földről a rézcsatot. Rövid, éles mozdulat volt, nem vizsgálgatta, csupán szorosan markában tartotta, mintha azzal együtt az előtte járó ismeretlen sorsát is megragadta volna. Mirella, aki csendben figyelte, ahogy Borda tekintete a sötét folyosó mélyére szegeződik, tudta: a menekülés most már egy hajszává vált. Már nem csak menekültek voltak, hanem vadászok is.
„Utánuk” – mondta Borda rekedtes hangon, amelyben ott lüktetett a felgyülemlett bosszúság. Nem várta meg a választ, máris indult, a nedves kavicsok sercegése jelezte minden lépését. Az Idős Asszony felsóhajtott, ami inkább egy elfojtott morgásra emlékeztetett, mintsem megkönnyebbülésre. Szorosan Mirellához tapadt, mintha a fiatalabb nő elszántságában menedéket találna. Bandi, a batyuját még szorosabban markolva, minden nesztől összerándult, dühét a félelem fojtogatta – ez pedig különösen bosszantotta.
A barlang szája, ahonnan jöttek, már csak egy homályos folt volt messze mögöttük. Előttük a járat egyre szűkült, majd hirtelen egy tágasabb üregbe nyílt. A levegő megdermedt, mintha egy láthatatlan fal választaná el a külső világot a mélység titkaitól. Itt már nemcsak tompa neszeket hallottak, hanem egy lüktető morajlást is, ami a föld mélyéből érkezett, és a csontjaikig hatolt. A hideg huzat szinte jéghideg volt, és furcsán égett a bőrükön, mintha éles szikladarabok repülnének benne.
Mirella arcán elszántság tükröződött. A rézcsat nem csupán egy elveszített tárgy volt, hanem egy világos jel arra, hogy az előttük járók – bármiért is siettek – nem voltak elővigyázatosak. Ez apró előny volt a javukra, de egyúttal azt is jelentette, hogy az ismeretlenek nem sokkal előttük járhattak. Talán még hallótávolságon belül is voltak. Borda ismét intett, hogy álljanak meg. A földön, a kavicsok közt, most már nem csak lábnyomok, hanem egy-két frissen letört, apró ágacska is hevert, mintha valaki megbotlott volna, vagy sietve törte volna le őket a sötétben. A hajsza valóban kezdetét vette, és a cél már nem csupán a szabadság, hanem az ismeretlenek utolérése volt.