Az éjszakai kovács

Mirella ujjhegyei alig érintették a hideg, repedezett fatáblát, amikor az magától, egy halk nyikorgással beljebb mozdult. A résen át kiömlő, meleg narancssárga fény egy pillanatra elvakította, majd ahogy szeme megszokta a kontrasztot, feltárult a kunyhó belseje. Nem a tiszttartó pribékjei vártak rájuk.
A kunyhó közepén, egy apró, parázsló tűzhely mellett egy meggörnyedt hátú, ősz hajú asszony ült. Térdén egy miniatűr üllő, apró, vékony ujjai között pedig egy finom kalapács járt. Ütemesen, pontosan koppantotta meg a fémdarabot, amiből apró, szikrázó forgácsok repültek szét a mohás falra. Arcán mély ráncok barázdálták az időt, de szeme tiszta és éber volt. Halk dünnyögése most dallammá szelídült, mintha egy régi altatót énekelne magának.
Borda azonnal megfeszült Mirella mögött, keze már a fokosán pihent, de Mirella apró mozdulattal visszatartotta. Bandi szája tátva maradt, félelme elszállt a meglepetéstől. Egy öreg asszony, az erdő közepén, éjjel, mesterséget űzve – ez meghaladta a fiú képzeletét.
Az asszony, mintha megérezte volna tekintetüket, lassan felemelte fejét. A kalapács megállt, a dünnyögés elhallgatott. Tiszta, kék szemekkel nézett rájuk.
– Mi járatban, éjszakai vándorok? – kérdezte, hangjában kíváncsiság és egy csipetnyi fáradtság.
Mirella előrelépett, kissé meghajolt. – Elnézést, ha megzavartuk, asszonyom. Menekülünk. Menedéket keresünk az éjszakára.
Az öreg asszony végigfuttatta tekintetét a csapaton, megállapodva a kiskutyánál, majd visszatért Mirella arcára. Halvány mosoly jelent meg ráncos ajkán. – Az erdő néha kegyetlen, néha megengedő. Jöjjenek beljebb, ha a tűz melege vonzza magukat. De tudják, akinek üllője van, annak mindig akad munkája, még éjjel is.
Mirella érezte, hogy a szavakban valami sejtelmes rejtőzik, ami túlmutat a puszta vendéglátáson. Az öreg asszony többet tudhatott az erdőről és a világról, mint amennyit elmond. De a meleg fény hívogató volt, és az üllő ritmusa, mely most újra beindult, valahogy megnyugtatóan hatott, elűzve az erdő sötétjének fenyegetését. Beljebb léptek, a kunyhó mélyére, a koppanó kalapács hívogató ütemére.