Az éjjeli szellő

Mirella felegyenesedett, tekintete a megrepedt kristályoszlopra szegeződött. A résből áramló levegő valóban az éjszaka friss, ismerős illatát hozta. Nem a barlang dohszaga, sem a folyékony fény rejtélyes édessége, hanem a külvilág hívogató ígérete. A kutya felkapta a fejét, halkan felmorgott, mintha ő is érezte volna a szabadság szelét, és a medence pereménél óvatosan lépkedni kezdett a rés felé.
„Várj!” – suttogta Borda, és szilárdan megfogta Bandi karját, aki már akaratlanul is a kijárat felé indult volna. „Mi van, ha csak egy újabb csapda?”
Az idős asszony szeme szikrázott a reménytől, de a félelem árnyéka még ott ült arcán. „Ameddig a fény élteti a járatot, addig az út biztos. De a kijárat… az már más történet.”
Mirella elmosolyodott, de a mosoly csak ajka sarkán bujkált. „Kutya barátunk talán jobban tudja. Nézzétek, nem retteg. És a botunk is fényes lett. Ez a folyékony varázs nem ártalmas.” Előremerészkedett, kezében az ezüstösen csillogó fadarabbal. A kutya már a medence túloldalán, a rés közelében szaglászott, izgatottan csóválva a farkát. Egyértelmű volt, hogy valami jóra számít.
„Tegyük próbára, ha már ilyen hívogatóan tágra nyílt előttünk” – mondta Mirella, és óvatosan, lépésről lépésre megindult a medence szélénél, kerülve a folyékony fényt. Nem akartak belegázolni, még ha ártalmatlannak is tűnt. A kőperem csúszós volt a párától, de a repedésből áradó meleg levegő enyhítette a hűvös kristály hidegét.
Bandi és Borda követték, az idős asszony pedig szorosan Mirella mögött haladt. Minden lépés visszhangzott a kristálybarlangban, de a résből áradó, kinti hangok elnyelték a visszhangot. A barlang mélyén valahol még mindig égett a folyékony fény, de ők már a szabadság szelét érezték. Ahogy közelebb értek, a rés mögötti sötétség egyre hívogatóbbnak tűnt.
Mirella előrenyújtotta a kezét, hogy megvizsgálja a rés szélét. A kristály éles volt, de a szél már elsimította a vágásokat. A rés mögött egy keskeny, sziklás átjáró húzódott, aminek a végén egy homályos, csillagos égboltra emlékeztető folt derengett. Nem volt veszély, nem volt csapda, csak a kinti világ ígérete. Egy újabb lépés, és szabadok lehettek.