Az Aranytárgy Hívása

A kapu szirmai, amint elmozdultak, feltártak egy nem mindennapi csarnokot. Nem sötét, poros üreg tárult a csapat elé, hanem egy tágas terem, amit lágy, aranyszínű fény fürdetett. A levegő, meglepő módon friss volt, s enyhe, fémes illatot hordozott, mely rég elfeledett pergament és távoli mennydörgést idézett.
Bandi halk szisszenéssel jelezte meglepetését, ahogy a tágas tér visszhangozta lépteik nesztelen érkezését. Az idős asszony riadtan kapaszkodott Borda karjába, tekintetével a távoli, homályos sarkokat fürkészve, mintha bármelyik pillanatban előugorhatna valami. Borda, bár a kezében szorongatta a botját, és izmai megfeszültek, megpróbált nyugalmat színlelni, de a tekintetében ott bujkált az ismerős aggodalom.
Mirella azonban széles mosollyal lépett be elsőként. „No, csak tessék, hívatlan vendégek! Úgy tűnik, mégsem kell a hátsó ajtón beosonnunk” – tréfálkozott, hangja kissé rekedten csengett a terem különös akusztikájában. „Lássuk, mit rejt ez a díszes doboz.”
A padló sima, polírozott kőlapokból állt, melyek tükrözték a falakról áradó aranyló fényt. A terem közepén egy alacsony, kör alakú emelvény állt, rajta egy magányos, fényesen csillogó tárgy. Inkább egy oltárra hasonlított, mint egy egyszerű asztalra, és a rajta nyugvó valami mintha magába szívta volna a csarnok minden ragyogását.
„Mi az?” – suttogta Bandi, elfeledve minden félelmét a pillanatnyi kíváncsiságban. Az idős asszony szorosabban markolta Borda karját. „Valami… ami vár ránk” – felelte Mirella, lassan elindulva az emelvény felé. Borda és az idős asszony tétován követték, tekintetük váltakozva járta a hatalmas terem falait és Mirella magabiztos, mégis óvatos alakját. Minden lépés visszhangot vert, és a csend, ami közöttük terült el, súlyosabbnak tűnt, mint a legvastagabb kőtömb.
A feszültség a levegőben vibrált. Mirella, ahogy közelebb ért, látta, hogy az emelvényen egy apró, talán egy tenyérnyi aranytárgy fekszik. Nem nyers arany volt, hanem finoman megmunkált, bonyolult mintákkal díszített lap, melynek közepén egy szimbólum pulzált, mintha a kapu bíborszínű fénye költözött volna belé. A levegő mintha sűrűbbé vált volna körülötte, és Mirella érezte, ahogy a tárgy hívogatja, de egyúttal figyelmezteti is. Egy újabb tenyérnyom, egy újabb kihívás várt rájuk.