Mirella és az ekhós szekér · Mirella
Ahogy a vájat valóban tágulni kezdett, már nem kellett…
Ahogy a vájat valóban tágulni kezdett, már nem kellett préselődniük. A falak lassan elfordultak tőlük, egyre szélesebb átjárót kínálva, mintha a hegy maga is fel akarná fedni titkait. A friss levegő, ami addig csak áramlott, most már szinte zúgott, mintha egy hatalmas tüdő szívná be és fújná ki a hegy gyomrában. Bandi megkönnyebbülten sóhajtott, végre kinyújthatta kicsit a vállát, és az idős asszony is könnyedebben lépkedett.
Borda, aki elöl haladt, hirtelen megállt. A fáklya fénye egy különös mintázatra esett a simára csiszolt sziklafalon. Egy spirális jel volt az, mélyen a kőbe vésve, és nem csupán díszítésként, hanem mintha egy célt szolgálna. Középen egy kiálló kődarab volt, ami gyanúsan emlékeztetett egy csavarra. „Na, nézzétek csak!” – mutatott rá Borda, a hangjában halvány izgalommal. "Mintha azt akarná, hogy elfordítsák."
Némi próbálkozás után, ahogy a váratlanul erős levegőáramlás megborzolta a hajukat, Borda határozottan megragadta a spirális kőcsavart. Először alig mozdult, mintha ezer éve várna valakire, hogy megbolygassa nyugalmát. Borda megfeszítette izmait, és egy mély sóhajjal, minden erejét beleadva, lassan megfordította. Egy mély, tompa recsegés hallatszott, ami végigfutott a járat falain, majd egy pillanatra minden elcsendesedett.
A recsegést követően a kőcsavar mögötti fal lassan elmozdult. Nem omlott le, hanem egy tompa hang kíséretében befelé fordult, mint egy hatalmas ajtó, feltárva egy teljesen új járatot. A friss levegő ekkor már valósággal átsüvített rajtuk, magával sodorva a földes, de édes illatot, ami a mélyből jött. A fény behatolt az újonnan megnyílt térbe, megmutatva, hogy az sokkal tágasabb és magasabb, mint az eddigi szűk folyosó.
A vándorok arcán elégedett mosoly terült szét. A nehézségek után, a szűk résen való átpréselődés után végre egy olyan helyre értek, ahol szabadabban mozoghattak. A levegő tisztasága, a táguló tér és a spirális kőcsavar sikeres elfordítása mind a reményt táplálta bennük. Lassan, óvatosan, de annál nagyobb kíváncsisággal léptek be az újonnan feltárt kamrába, készen arra, hogy felfedezzék, milyen titkokat rejt még a hegy gyomra.
Bandi körülnézett. „Hát, ez már valami!” – mondta, és még a hangja is sokkal könnyedebbnek tűnt a tágasabb térben. Az idős asszony elmosolyodott, és Borda is elégedetten bólintott. Újabb akadály hárult el az útjukból, és újabb bizonyítékot kaptak arra, hogy jó nyomon járnak. A titokzatos gyertyacsonk útmutatása egyelőre beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és a friss levegő ígéretesen hívogatta őket tovább, a mélység felé.
Borda, aki elöl haladt, hirtelen megállt. A fáklya fénye egy különös mintázatra esett a simára csiszolt sziklafalon. Egy spirális jel volt az, mélyen a kőbe vésve, és nem csupán díszítésként, hanem mintha egy célt szolgálna. Középen egy kiálló kődarab volt, ami gyanúsan emlékeztetett egy csavarra. „Na, nézzétek csak!” – mutatott rá Borda, a hangjában halvány izgalommal. "Mintha azt akarná, hogy elfordítsák."
Némi próbálkozás után, ahogy a váratlanul erős levegőáramlás megborzolta a hajukat, Borda határozottan megragadta a spirális kőcsavart. Először alig mozdult, mintha ezer éve várna valakire, hogy megbolygassa nyugalmát. Borda megfeszítette izmait, és egy mély sóhajjal, minden erejét beleadva, lassan megfordította. Egy mély, tompa recsegés hallatszott, ami végigfutott a járat falain, majd egy pillanatra minden elcsendesedett.
A recsegést követően a kőcsavar mögötti fal lassan elmozdult. Nem omlott le, hanem egy tompa hang kíséretében befelé fordult, mint egy hatalmas ajtó, feltárva egy teljesen új járatot. A friss levegő ekkor már valósággal átsüvített rajtuk, magával sodorva a földes, de édes illatot, ami a mélyből jött. A fény behatolt az újonnan megnyílt térbe, megmutatva, hogy az sokkal tágasabb és magasabb, mint az eddigi szűk folyosó.
A vándorok arcán elégedett mosoly terült szét. A nehézségek után, a szűk résen való átpréselődés után végre egy olyan helyre értek, ahol szabadabban mozoghattak. A levegő tisztasága, a táguló tér és a spirális kőcsavar sikeres elfordítása mind a reményt táplálta bennük. Lassan, óvatosan, de annál nagyobb kíváncsisággal léptek be az újonnan feltárt kamrába, készen arra, hogy felfedezzék, milyen titkokat rejt még a hegy gyomra.
Bandi körülnézett. „Hát, ez már valami!” – mondta, és még a hangja is sokkal könnyedebbnek tűnt a tágasabb térben. Az idős asszony elmosolyodott, és Borda is elégedetten bólintott. Újabb akadály hárult el az útjukból, és újabb bizonyítékot kaptak arra, hogy jó nyomon járnak. A titokzatos gyertyacsonk útmutatása egyelőre beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és a friss levegő ígéretesen hívogatta őket tovább, a mélység felé.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.