Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A vízbe vezető fényút
A fénylő pontok valóban ösvényt rajzoltak a falakon és a talajon egyaránt, mintha egy láthatatlan kéz szórta volna el őket, hogy utat mutasson. Eleinte ritkásan villództak, de ahogy Mirella és csapata egyre mélyebbre merészkedett a járatba, úgy sűrűsödtek, aranyló fátylat vonva a nedves kőre. A meleg fény különös módon enyhítette a járat nyomasztó sötétségét és hidegét, legalábbis ideig-óráig. Bandi már kevésbé remegett, inkább csak ámulva figyelte a pulzáló csillogást, ami lassan, de biztosan vezette őket. Az idős asszony szorosabbra fogta Borda nyakát, de tekintetében már nem a félelem, hanem a kíváncsiság apró szikrái táncoltak.
Mirella elégedetten hunyorított. Ezek a jelek nem csak fényt adtak, de valami ősi tudást is sugároztak, mintha a föld mélye maga akarná elmondani a titkait. A levegő egyre nehezebbé vált, de nem a bezártság miatt, hanem valami furcsa, fémekkel és földdel keveredő, dohos szag miatt. A járat hol szűkült, hol tágult, de a fénylő jelek sosem tértek le a kijelölt útról. Úgy tűnt, mintha egy szándékos, aprólékos kéz helyezte volna el mindegyik apró izzó fémet a helyére.
Percek, vagy talán órák teltek el így, a csendet csak a saját lépteik és a távoli, egyre erősödő csobogás törte meg. A hang eleinte csak suttogó nesz volt, majd lassacskán morajjá, végül pedig egyértelmű vízhanggá erősödött. A fénypontok eközben olyan sűrűvé váltak, hogy már nem is különálló jeleknek, hanem egy összefüggő, aranyló fényfolyamnak tűntek. A levegő is érezhetően párásabb lett, és valami friss, nedves illat is keveredett a dohos szaghoz.
Mirella megállt. Előtte, a fénylő fémek által megvilágítva, egy szélesebb, laposabb rész tárult fel. Itt a járat falai mintha elenyésztek volna a sötétben, csak a vízfelszín, melyen a fénypontok tükröződtek, jelezte, hogy a föld mélye egy újabb meglepetéssel készült. A csobogás forrása egyértelmű volt: a gázló, melyről a kánon is említést tett, most valóságként terült el előttük, hívogatóan, vagy épp fenyegetően, attól függően, ki hogyan nézte. A fénylő fémtárgyak nem csak a járat szélén, hanem a vízben is folytatódtak, mint egy aranyló lépcső, mely átvezet a túlsó partra.
Mirella elégedetten hunyorított. Ezek a jelek nem csak fényt adtak, de valami ősi tudást is sugároztak, mintha a föld mélye maga akarná elmondani a titkait. A levegő egyre nehezebbé vált, de nem a bezártság miatt, hanem valami furcsa, fémekkel és földdel keveredő, dohos szag miatt. A járat hol szűkült, hol tágult, de a fénylő jelek sosem tértek le a kijelölt útról. Úgy tűnt, mintha egy szándékos, aprólékos kéz helyezte volna el mindegyik apró izzó fémet a helyére.
Percek, vagy talán órák teltek el így, a csendet csak a saját lépteik és a távoli, egyre erősödő csobogás törte meg. A hang eleinte csak suttogó nesz volt, majd lassacskán morajjá, végül pedig egyértelmű vízhanggá erősödött. A fénypontok eközben olyan sűrűvé váltak, hogy már nem is különálló jeleknek, hanem egy összefüggő, aranyló fényfolyamnak tűntek. A levegő is érezhetően párásabb lett, és valami friss, nedves illat is keveredett a dohos szaghoz.
Mirella megállt. Előtte, a fénylő fémek által megvilágítva, egy szélesebb, laposabb rész tárult fel. Itt a járat falai mintha elenyésztek volna a sötétben, csak a vízfelszín, melyen a fénypontok tükröződtek, jelezte, hogy a föld mélye egy újabb meglepetéssel készült. A csobogás forrása egyértelmű volt: a gázló, melyről a kánon is említést tett, most valóságként terült el előttük, hívogatóan, vagy épp fenyegetően, attól függően, ki hogyan nézte. A fénylő fémtárgyak nem csak a járat szélén, hanem a vízben is folytatódtak, mint egy aranyló lépcső, mely átvezet a túlsó partra.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- barlang
- gazlo
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.