Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A túlparti ösvényen

A patak lapos átkelőkövein egyetlen botlás nélkül jutott át a kis csapat a túlparti, nedves homokzátonyra. Borda egyetlen alapos rázkódással szabadult meg a lábaira tapadt vízcseppektől, majd megrázta füleit, s biztatóan vakkantva szagolt körbe a páfrányos parti sűrűben. Az idős asszony megkönnyebbült sóhajjal lépett a puha, mohás talajra, s hálásan tekintett vissza az ezüstösen habzó vízfelszínre.
Bandi megállt egy terebélyes égerfa árnyékában, s gondosan felmérte az eléjük táruló vidék biztonságát. A túlparti ösvény itt már nem kanyargott meredeken, s nem rejtett veszélyes sziklagördüléseket sem; helyette egy lágyan emelkedő, selymes fűvel borított csapásban folytatódott, amely egyenesen a napfényben fürdő bükkös felé vezetett. A völgy aljának hűs levegőjében édeskés erdei vadvirágok illata keveredett a nedves föld frissítő aromájával.
– Úgy látszik, a nehezebb szakaszt magunk mögött hagytuk – jegyezte meg Bandi könnyed mosollyal, miközben átsegítette a fáradt asszonyt egy kiálló fagyökéren. – A völgy alja szelíd és védelmező, a füvesember útmutatása pedig pontosan a legjobb csapásra vezetett minket.
Az asszony arca kisimult, s léptei is lényegesen könnyebbé váltak a sima erdei talajon. Borda éber, mégis nyugodt léptekkel haladt a menet élén, miközben a fák lombkoronáján átszűrődő aranyszínű napfény melengető árnyékot vetett a vándorok elé táruló új, békés ösvényre.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Helyszín

  • domboldalak

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.