Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A mohás törzs rejteke

A bükkös lombkoronáján átszűrődő napfény aranyló pászmákat rajzolt a puha avarra, amint a kis csapat beljebb lépett a védelmező fák közé. A patak halk csobogása lassan elhalkult a hátuk mögött, átadva helyét az erdő békés, zsongó csöndjének. Borda, a fekete eb, büszkén emelt fejjel haladt elöl, mintha csak ő maga választotta volna ki a legkényelmesebb csapást a vándorok számára.
Néhány tucat lépés után a fák közötti tisztáson egy hatalmas, kidőlt törzs állta útjukat, amelyet sűrű, selymes moha borított. Borda halkan vakkantott egyet, s orrát a törzs melletti kis kőhalomhoz nyomta. Bandi közelebb lépett, s azonnal felismerte a füvesember jellegzetes, gondos munkáját: a kövekre frissen szedett, illatos hegyi kakukkfűből font kis koszorú volt helyezve, alatta pedig egy cserépedényke lapult.
– Újabb figyelmesség a völgy őrzőjétől – mondta Bandi halk, derűs hangon, miközben leemelte az edényke fedelét. Odabent friss, édes szeder és szárított gyógynövények illatoztak.
Az idős asszony megindultan nyújtotta a kezét, s egy maréknyi gyümölcsöt vett a cserépből. A finom falatok s a fák hűsítő árnyéka elűzte arcáról az utolsó fáradt ráncokat is.
– Jó emberek laknak ezen a vidéken – suttogta hálásan, s tekintetével az ösvény további kanyarulatait kémlelte.
Bandi intett, s a csapat megújult erővel, könnyű léptekkel folytatta útját a bükkös szívébe vezető, békés csapáson.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Helyszín

  • domboldalak

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.