Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

Lereszkedés a völgypatakhoz

Miután mindannyian szomjukat oltották a fűszeres, hűsítő vízzel, az idős asszony hálásan simította meg a simára csiszolt fapad karfáját. A rövid pihenő éltető erővel töltötte fel a fáradt lábakat, s a fák között átszűrődő délutáni napfény már barátságos melegséggel simogatta az arcukat.
Borda elsőként állt fel a hűvös kőperem mellől, megrázta magát, majd figyelmes tekintetével a völgybe kanyargó, puhán szétterülő erdei ösvényt pásztázta. A lucfenyők tűlevelei halkan sercegtek talpuk alatt, ahogy maguk mögött hagyták a védelmező sziklafülkét. A hegyoldal itt már jóval lankásabbá vált, s a fenti szél zúgását lassan felváltotta az alsó patak ritmikus, zsongó morajlása.
– Odalent a gázlónál biztonságosan átkelhetünk – mutatott Bandi a sűrű lombkoronák között megcsillanó ezüstös vízszalagra.
Ahogy elérték a völgy alját, a fenyveseket terebélyes égerfák sűrűje váltotta fel. A patakparti sziklák egyikén újabb figyelmes gesztus fogadta őket: a füvesember egy csokor frissen szedett, illatos kamillát kötött egy alacsonyan hajló ágra, amely pontosan a vízben álló, lapos átkelőkövekre mutatott. Az idős asszony megkönnyebbülten mosolygott össze kísérőivel, s a hűs habok mentén elindultak a túlpart felé.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.