Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

Frissítő pihenő a forrásnál

A lefelé kanyargó csapás jóval kényelmesebb lépteket engedett a vándoroknak. Ahogy ereszkedtek a sziklás gerincről, a süvítő szél lassan alábbhagyott, s a törpefenyők sűrűjét felváltották a magasan nyújtózó, illatos lucfenyők. A napfény szűrt, aranyló sávokban táncolt a puha mohaszőnyegen, barátságos melegséggel vonva be az erdő szélét.
– Nézzétek csak, milyen kedves hely! – mutatott előre az idős asszony, megállva egy pillanatra a fenyves árnyékában.
A sziklák tövében, egy csobogó hegyi forrás mellett egyszerű, simára munkált fapad állt. Borda éber tekintettel, mégis nyugodt léptekkel közelítette meg a hűvös vízmosást. Amikor elérték a sziklakávát, észrevették, hogy a kőre egy gondosan kivájt faháncs bögrét készítettek ki, mellette egy csomó frissen szedett, fanyar illatú mentalevéllel.
Bandi felvidulva merített a kristálytiszta vízből, majd a morzsolt levelekkel ízesítve nyújtotta át a frissítőt a társaság legidősebb tagjának.
– A mi gondos pártfogónk valóban minden lépésünkre ügyel – jegyezte meg elégedetten a férfi. – Pontosan tudta, mikor lesz szükségünk egy kis erőgyűjtésre a meredek gerinc után.
A forrás éltető vize gyorsan elűzte a fizikai fáradtságot. Odalentről, a völgy mélyéből már felsejlett a kanyargó patakmeder hűs árnyéka, jelezve, hogy a hegyvidék legnehezebb szakaszát sikeresen maguk mögött hagyták.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Helyszín

  • domboldalak

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.