A túlparti biztonság

Borda egyetlen határozott csettintéssel ösztökélte a lovat, s a szekér nehéz vasalt kerekei fröccsenve merültek a sekély folyó habjaiba. A hűs víz meglocsolta a küllőket, ahogy a patkók magabiztosan keresték a szilárd tartást a meder görgeteg kövein. A víz csobogása jótékonyan nyelte el a szerkezet halk nyikorgását, s a túlpart árnyas füzese percről percre közelebb került.
Mirella hátrapillantott a hajló ágak között: a vásártér távoli zaja süket morajlássá szelídült, a gőgös fűszerkereskedő ricsaja és a hajdúk nehéz léptei végleg elmaradtak a sűrű mögött. A lány elégedett mosollyal simította meg a szoknyája ráncait. Bár az erszény tartalmát hiánytalanul a didergő kis kosárfonónak adta, a sikeres csel öröme s a kapzsi kalmár rászedése bőven kárpótolta a fáradságért.
A szekér zökkenve kapaszkodott fel a túlparti selymes fűre. Borda a szekérülésről egyetlen pillantással mérte fel a nyugodt, erdei csapást, majd megeresztette a gyeplőt. A lovak fellélegezve húzták a terhet a védelmet nyújtó domboldal felé, maguk mögött hagyva a vásár gyanakvó világát.