Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A szikla ölelése
A hasadék nem elégedett meg azzal, hogy bezárta mögöttük a világot. Ahogy Bandi előrement, a sziklafalak hirtelen még szűkebbé váltak, mintha maga a hegy gyomra próbálná kifacsarodni őket. Mirella érezte, ahogy a válla súrolja a nyirkos követ, a levegő pedig egyre sűrűbbé válik a tüdőjében, már-már fuldokolva a nehéz, földes szagoktól. Az Idős Asszony zihálása felerősödött, és egy halk nyögés szökött ki a száján, amikor a szűk rés alig engedte át, de Mirella keze szilárdan fogta, jelezve, hogy nincs megállás.
Bandi, akinek a dühe most már fojtott elszántsággá keményedett, meg sem állt. Fejét lehajtva, szikár teste minden erejét bevetve nyomult előre, utat törve a többieknek. Mögötte Borda pengéje tompa fénnyel csillant meg, ahogy a sziklafalakról szivárgó vízcseppekre esett a semmiből érkező halvány fényfolt. A férfi tekintete továbbra is a sötét, sziszegő mélység felé szegeződött, mintha attól tartana, hogy valami váratlanul rájuk ugrik a mélyből. Az eddig is sürgető hangok most már kaparászássá és csoszogássá váltak, egyre közelebb férkőzve hozzájuk, mintha valami türelmetlen lény sietne a nyomukban.
A járat olyannyira összeszűkült, hogy Mirella már oldalazva kényszerült haladni, a ruhája szinte rátapadt a hideg, nyirkos kőre. A korábbi gerendán való átkelés már szinte kellemes sétának tűnt ehhez a folyosóhoz képest. Az Idős Asszony szeme tágra nyílt a félelemtől, de Mirella egy rövid, határozott fejmozdulattal jelezte, hogy ne nézzen hátra, csak előre Bandi megfeszült alakjára. A levegővétel egyre nehezebb volt, minden lélegzetvétel egy apró győzelem a klausztrofóbia és a fenyegető ismeretlen felett.
Ahogy előrébb araszoltak, egy-egy apró kődarab már nem csak esett, hanem lepergett a falakról, mintha maga a szikla is zúgolódna. A sziszegés már a fülükben visszhangzott, és Mirella szinte érezte, ahogy a hideg, nyálkás légáramlat megcsapja az arcát. Bandi hirtelen megállt, szeme szűkült, és egy mély morgás hallatszott ajkairól. Előtte, a járatban egy rejtélyes, sötétebb folt rajzolódott ki, ami mintha még jobban összehúzta volna a már amúgy is szűk átjárót, egy újabb, még nagyobb kihívás elé állítva őket.
Bandi, akinek a dühe most már fojtott elszántsággá keményedett, meg sem állt. Fejét lehajtva, szikár teste minden erejét bevetve nyomult előre, utat törve a többieknek. Mögötte Borda pengéje tompa fénnyel csillant meg, ahogy a sziklafalakról szivárgó vízcseppekre esett a semmiből érkező halvány fényfolt. A férfi tekintete továbbra is a sötét, sziszegő mélység felé szegeződött, mintha attól tartana, hogy valami váratlanul rájuk ugrik a mélyből. Az eddig is sürgető hangok most már kaparászássá és csoszogássá váltak, egyre közelebb férkőzve hozzájuk, mintha valami türelmetlen lény sietne a nyomukban.
A járat olyannyira összeszűkült, hogy Mirella már oldalazva kényszerült haladni, a ruhája szinte rátapadt a hideg, nyirkos kőre. A korábbi gerendán való átkelés már szinte kellemes sétának tűnt ehhez a folyosóhoz képest. Az Idős Asszony szeme tágra nyílt a félelemtől, de Mirella egy rövid, határozott fejmozdulattal jelezte, hogy ne nézzen hátra, csak előre Bandi megfeszült alakjára. A levegővétel egyre nehezebb volt, minden lélegzetvétel egy apró győzelem a klausztrofóbia és a fenyegető ismeretlen felett.
Ahogy előrébb araszoltak, egy-egy apró kődarab már nem csak esett, hanem lepergett a falakról, mintha maga a szikla is zúgolódna. A sziszegés már a fülükben visszhangzott, és Mirella szinte érezte, ahogy a hideg, nyálkás légáramlat megcsapja az arcát. Bandi hirtelen megállt, szeme szűkült, és egy mély morgás hallatszott ajkairól. Előtte, a járatban egy rejtélyes, sötétebb folt rajzolódott ki, ami mintha még jobban összehúzta volna a már amúgy is szűk átjárót, egy újabb, még nagyobb kihívás elé állítva őket.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- barlang
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.