Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A Kőakadály Ölelése
Bandi morgása visszhangzott a szűk járatban, amikor a rejtélyes, sötétebb folt kirajzolódott előtte. Nem csupán egy szűkület volt, hanem egy szabálytalan alakú kődarab, mintha a hegy maga öklöt rázott volna feléjük. A járat már csak arra volt elég, hogy egy ember hasalva áttuszkolja magát rajta, és még az is kérdéses volt, hogy Bandi robusztus alkata egyáltalán átfér-e. A levegő megrekedt, nehéz volt, mint egy nyirkos takaró, és a kaparászó hangok mintha felbátorodtak volna a rövid szünettől.
Mirella arcán elszántság ült ki. Tudta, hogy nincs visszaút, és a mögöttük lévő zajok sem engedtek meg hosszú mérlegelést. Odasúgta az Idős Asszonynak, hogy tartson ki, majd Bandi hátára tette a kezét. „Hasalj le. Vissza már nem fordulunk. Próbáljuk meg,” mondta, a hangjában rejtett acél.
Bandi bólintott, tekintete szikrázott. A düh most már tiszta, koncentrált energiává változott. Lassan leereszkedett, arcát a nyirkos kőhöz nyomta, és megpróbált átpréselődni a kőakadály alatt. A szikla éles pereme felsértette a ruháját, majd a bőrét is. Minden izma megfeszült, a levegő kifulladt a tüdejéből, ahogy méterről méterre, centiméterről centiméterre nyomult előre. A hátán lévő csomag, ami eddig csak teher volt, most már szinte áthághatatlan akadálynak tűnt.
Borda a háttérben továbbra is őrködött, pengéje készenlétben. Érezte, ahogy a mélységből feltörő suttogás egyre hangosabbá válik, már-már szavakat formálva, bár értelmetlenül. Az Idős Asszony reszketett Mirella keze alatt, de egy szót sem szólt, csak a földet bámulta.
Mirella nézte Bandi küszködését, a levegővételét, ahogy a kő összezárult körülötte. Hirtelen egy halk puffanás hallatszott. Bandi egy pillanatra megállt. A csomagja beakadt. A zajok felerősödtek. Nem volt más választás. „Hagyd ott!” kiáltotta Mirella, bár tudta, hogy Bandi nem szívesen válik meg semmilyen terhétől. Bandi egy utolsó erőfeszítéssel megrántotta magát, a csomag elszakadt, és a férfi sikeresen átcsúszott a túloldalra. A megkönnyebbülés rövid volt. Mirella tudta, hogy most ő következik az Idős Asszonnyal.
Mirella arcán elszántság ült ki. Tudta, hogy nincs visszaút, és a mögöttük lévő zajok sem engedtek meg hosszú mérlegelést. Odasúgta az Idős Asszonynak, hogy tartson ki, majd Bandi hátára tette a kezét. „Hasalj le. Vissza már nem fordulunk. Próbáljuk meg,” mondta, a hangjában rejtett acél.
Bandi bólintott, tekintete szikrázott. A düh most már tiszta, koncentrált energiává változott. Lassan leereszkedett, arcát a nyirkos kőhöz nyomta, és megpróbált átpréselődni a kőakadály alatt. A szikla éles pereme felsértette a ruháját, majd a bőrét is. Minden izma megfeszült, a levegő kifulladt a tüdejéből, ahogy méterről méterre, centiméterről centiméterre nyomult előre. A hátán lévő csomag, ami eddig csak teher volt, most már szinte áthághatatlan akadálynak tűnt.
Borda a háttérben továbbra is őrködött, pengéje készenlétben. Érezte, ahogy a mélységből feltörő suttogás egyre hangosabbá válik, már-már szavakat formálva, bár értelmetlenül. Az Idős Asszony reszketett Mirella keze alatt, de egy szót sem szólt, csak a földet bámulta.
Mirella nézte Bandi küszködését, a levegővételét, ahogy a kő összezárult körülötte. Hirtelen egy halk puffanás hallatszott. Bandi egy pillanatra megállt. A csomagja beakadt. A zajok felerősödtek. Nem volt más választás. „Hagyd ott!” kiáltotta Mirella, bár tudta, hogy Bandi nem szívesen válik meg semmilyen terhétől. Bandi egy utolsó erőfeszítéssel megrántotta magát, a csomag elszakadt, és a férfi sikeresen átcsúszott a túloldalra. A megkönnyebbülés rövid volt. Mirella tudta, hogy most ő következik az Idős Asszonnyal.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.