A szélbe rejtett út

Mirella elgondolkodó arccal fordult Bandihoz és az idős asszonyhoz. – Halljátok ezt a szellőt? – kérdezte halkan. – Mintha a föld alól jönne, és valami felé hívna minket. Nem tetszik nekem ez a titokzatosság, de valamiért azt súgja a megérzésem, hogy érdemes követnünk. Hátha egy biztonságosabb menedékre találunk, mint ez az átmeneti rejtekhely. Borda bólintott, tekintetével jelezve, hogy kész a további útra, bármit is tartogat az. Az idős asszony arcán a fáradtság mellett ott volt a kíváncsiság is, Bandi pedig reménykedve nézett Mirellára, bízva a döntésében.
Óvatosan, lépésről lépésre haladtak, a szekér kerekét halk nesz kísérte az avarban. A kis kutya, mintha megérezte volna a rejtélyt, sokkal óvatosabban szaglászott, mint eddig, füleit hegyezve követte a suttogó huzat irányát. A fák egyre sűrűbbé váltak, a fény egyre alig szűrődött át a lombkoronán, de a légáramlás érzése egyre erősebbé vált, mintha egy láthatatlan folyosón haladtak volna.
Ahogy haladtak, a talaj egyre meredekebbé vált, és hamarosan egy alig látható, mohával benőtt kőfalra bukkantak, mely mintha az erdő szívébe rejtőzött volna. A fal egy pontján, a sűrű borostyán mögött, egy keskeny, szinte észrevehetetlen nyílás tátongott. Innen áradt a furcsa huzat, magával hozva a mélyből egy enyhe, földszagú, de mégsem kellemetlen illatot.
Mirella odalépett a nyíláshoz, és lehajolt, hogy jobban szemügyre vegye. – Ez az! – suttogta, hangjában némi izgalommal. – A kőjárat. Úgy tűnik, ide vezetett minket a szellő. Nem tudhatjuk, mi vár ránk bent, de most már nincsen visszaút. A veszélyek kint is leselkednek, bent talán legalább valami rejtett titokra bukkanunk. Borda a szekeret a falhoz igazította, amennyire csak tudta, majd figyelmesen körülnézett, biztosítva a bejáratot, mielőtt belépnének az ismeretlenbe.
Az idős asszony összébb húzta magát, Bandi pedig egy mély levegőt vett. A csapat egy pillanatra megtorpant a sötét nyílás előtt, mintha az erdő maga tartaná vissza őket. De a remény, ami a szívükben égett, erősebb volt a félelemnél. Mirella volt az első, aki belépett a titokzatos kőjáratba, Borda szorosan a nyomában, a kis kutya pedig izgatottan surrant be mellettük, követve a hívó, rejtélyes szellőt.