A szabályos csarnok küszöbén

Borda nehéz léptekkel indult meg a nyers kőlépcsőn, s csizmája alatt csikordult a deres törmelék. Szótlanul, de látható bosszúsággal vágta az utat a fagyos homályban. Bandi sziszegve követte, s a hideg sziklába kapaszkodva dühösen szidta a meredek lejtőt, amely minden egyes bizonytalan lépéssel közelebb vitte őket az ismeretlen mélységhez.
Az idős asszony száraz, megfeszülő ujjakkal kapaszkodott a kőfal peremébe. Arcán haragos ráncok mélyültek el, valahányszor a talaj alatti ritmikus lüktetés megrázta a lépcsőfokokat. A csigavonalban tekeredő ösvény végén a hideg huzat hirtelen elült, s a fojtogató szűkület váratlanul tágas térré nyílt.
A csapat maga mögött hagyta a meredek lejtőt, s egy szabályos, köralakú csarnokba érkezett. A sziklafalak itt szinte csiszoltnak tűntek a sötétben, s a zárt térben a lüktetés tompa, mély morajlássá szelídült. Mirella csípős pillantással mérte fel a szimmetrikus termet, miközben a fal szélén egy rejtélyes, sötéten derengő jelzés tűnt fel.
Bandi gyanakvóan lépett közelebb a falhoz, de nem merte megérinteni a szimbólumot. Az idős asszony haragos tekintete a jelre szegeződött, mintha a szikla elnehezülő hallgatása mögött újabb veszélyt sejtene.