Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A spirális jel a padon
A kőkunyhóba lépve a friss levegő és a vízpára még intenzívebben ölelte körül őket, mintha maga a barlang üdvözölte volna vándorait. Odabent a félhomály uralkodott, de a fáklya pislákoló fénye hamar feltárta az egyszerű, mégis megnyugtató belső teret. Egy masszív, lapos kőpad futott végig a fal mentén, mellette néhány durván faragott kődarab szolgált asztalul. A falakon moha kúszott, zöldellő, puha szőnyegként borítva a köveket, de a levegő tisztasága éreztette, hogy ez a menedék nemrégiben kaphatott új életet.
Borda elsőként lépett be, óvatosan körbefordult, majd intett társainak, hogy foglaljanak helyet. Bandi leült a kőpadra, és elégedetten sóhajtott. A vízesés dübörgése idebenn is hallatszott, de itt már tompultabb, inkább egy bölcsődalhoz hasonlított, mely évezredek titkait suttogja.
Az idős asszony is helyet foglalt, tekintete fürkészve pásztázta a környezetet. Kezét a nedves kőpadra helyezte, és ujjai mintha maguktól siklottak volna egy belevésődött mintázat mentén. – Nézzétek csak! – szólalt meg halkan, hangja alig hallatszott a vízesés morajában, mégis áthatolta a levegőt. – Ugyanaz a jel.
Borda és Bandi közelebb hajoltak. A fáklya fényénél egyértelműen kivehető volt a spirális minta, pontosan olyan, mint amit a kőcsavaron láttak, ami a friss levegőt hozta el nekik. Most már nem csupán egy véletlen egybeesésnek tűnt; sokkal inkább egy üzenetnek, egy útjelzőnek, ami végigkísérte őket a mélységbe vezető úton. A kőkunyhóban pihenve, a vízesés éneke és a spirális jel misztikus összecsengése reményt öntött a szívükbe, hogy a friss levegő útja valóban egy jelentős felfedezéshez vezet.
Borda elsőként lépett be, óvatosan körbefordult, majd intett társainak, hogy foglaljanak helyet. Bandi leült a kőpadra, és elégedetten sóhajtott. A vízesés dübörgése idebenn is hallatszott, de itt már tompultabb, inkább egy bölcsődalhoz hasonlított, mely évezredek titkait suttogja.
Az idős asszony is helyet foglalt, tekintete fürkészve pásztázta a környezetet. Kezét a nedves kőpadra helyezte, és ujjai mintha maguktól siklottak volna egy belevésődött mintázat mentén. – Nézzétek csak! – szólalt meg halkan, hangja alig hallatszott a vízesés morajában, mégis áthatolta a levegőt. – Ugyanaz a jel.
Borda és Bandi közelebb hajoltak. A fáklya fényénél egyértelműen kivehető volt a spirális minta, pontosan olyan, mint amit a kőcsavaron láttak, ami a friss levegőt hozta el nekik. Most már nem csupán egy véletlen egybeesésnek tűnt; sokkal inkább egy üzenetnek, egy útjelzőnek, ami végigkísérte őket a mélységbe vezető úton. A kőkunyhóban pihenve, a vízesés éneke és a spirális jel misztikus összecsengése reményt öntött a szívükbe, hogy a friss levegő útja valóban egy jelentős felfedezéshez vezet.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
Helyszín
- barlang
- kőkunyhó
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.