Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A sikátor után
A levegő a sikátorban továbbra is fojtogató volt a kimondatlan szorongástól. Bandi, akinek a zsákján alig lazult a szorítása, most ideges pillantásokat vetett a vásár bejárata felé, mintha bármelyik pillanatban kitörhetne a baj. Borda, az örökösen éber, fürkészte az árnyékokat, keze még mindig a kése markolatán pihent, néma ígéretként a védelemre. Az Idős Asszony csak remegett, szemei Mirellára tapadtak, mintha egy horgonyra talált volna saját félelmének viharában.
Mirella azonban már felmérte a helyzetet. A rövid, sikeres csereügylet csupán egyetlen öltés volt egy nagyobb, kockázatosabb kárpiton. Ez a szűk átjáró, bár átmeneti rejtekhelyet kínált, egyben csapda is volt. A vásározók állandó áradata a kijáratánál lehetetlenné tette, hogy tovább tartózkodjanak anélkül, hogy felesleges figyelmet vonzzanak magukra. Egy gyors, határozott bólintás volt minden jel, amire társainak szüksége volt. „Lassan” – suttogta, alig hallhatóan, miközben maga is a kofák standjai felé indult, mintha csak az eladó portékát mustrálná.
Bandi, bár még mindig reszketett, szorosan követte, zsákját szinte testéhez tapasztva. Borda a csapat hátvédjeként, éles pillantással pásztázta a hátuk mögötti részt, felkészülve bármilyen nem várt fordulat. Az Idős Asszony, Mirella szoknyájába kapaszkodva, apró, sietős léptekkel igyekezett tartani a tempót. Ahogy kiléptek a sikátor félhomályából a vásártér vibráló fényébe és zajába, a hajdúk magas alakjai tűntek fel a tömegben, mintha csak a földből nőttek volna ki, tekintetük éberen pásztázta a gyanús arcokat.
Mirella egy pillanatra sem torpant meg. Egyik kezével megigazította hímzett kendőjét, a másikkal finoman az Idős Asszony karjára mutatott, mintha csak a friss gyógynövények iránt érdeklődne. Arcán az a derűs mosoly ült, amivel már annyiszor tévesztette meg a gőgös urakat. A hajdúk éles tekintete átsiklott rajtuk, majd a következő pillanatban máris a vásári sokadalom újabb célpontja felé fordult. A csempészárú még biztonságban volt, de a levegőben továbbra is ott vibrált a feszültség. A vásár nyüzsgő forgataga egyszerre volt fedezék és fenyegetés.
Mirella azonban már felmérte a helyzetet. A rövid, sikeres csereügylet csupán egyetlen öltés volt egy nagyobb, kockázatosabb kárpiton. Ez a szűk átjáró, bár átmeneti rejtekhelyet kínált, egyben csapda is volt. A vásározók állandó áradata a kijáratánál lehetetlenné tette, hogy tovább tartózkodjanak anélkül, hogy felesleges figyelmet vonzzanak magukra. Egy gyors, határozott bólintás volt minden jel, amire társainak szüksége volt. „Lassan” – suttogta, alig hallhatóan, miközben maga is a kofák standjai felé indult, mintha csak az eladó portékát mustrálná.
Bandi, bár még mindig reszketett, szorosan követte, zsákját szinte testéhez tapasztva. Borda a csapat hátvédjeként, éles pillantással pásztázta a hátuk mögötti részt, felkészülve bármilyen nem várt fordulat. Az Idős Asszony, Mirella szoknyájába kapaszkodva, apró, sietős léptekkel igyekezett tartani a tempót. Ahogy kiléptek a sikátor félhomályából a vásártér vibráló fényébe és zajába, a hajdúk magas alakjai tűntek fel a tömegben, mintha csak a földből nőttek volna ki, tekintetük éberen pásztázta a gyanús arcokat.
Mirella egy pillanatra sem torpant meg. Egyik kezével megigazította hímzett kendőjét, a másikkal finoman az Idős Asszony karjára mutatott, mintha csak a friss gyógynövények iránt érdeklődne. Arcán az a derűs mosoly ült, amivel már annyiszor tévesztette meg a gőgös urakat. A hajdúk éles tekintete átsiklott rajtuk, majd a következő pillanatban máris a vásári sokadalom újabb célpontja felé fordult. A csempészárú még biztonságban volt, de a levegőben továbbra is ott vibrált a feszültség. A vásár nyüzsgő forgataga egyszerre volt fedezék és fenyegetés.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.