Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A rejtett csapás nyomában

A vén bükkfa mohás törzséhez érve Borda közelebb lépett, s durva ujjaival végigsimította a szürke kérgen éktelenkedő mély vágást. A rovátka nem egyszerű határjelzés volt: a frissebb forgácsok alapján valaki nemrégiben újra átvágta a fát, kijelölve az utat a lent csobogó hegyi patak felé.
– Ez nem erdész kéz munkája – morogta Borda, s elégedetten bólogatott. – A tiszttartó hajdúi túl kényelmesek ahhoz, hogy ilyen sűrű bozótba gázoljanak.
Bandi kíváncsian hajtott le egy tüskés ágat, hogy közelebbről is szemügyre vegye a jelzést. A vágás mélyén, egy vékony facsap mögé rejtve apró, színes szalag fityegett, amilyet a vándorárosok szoktak a szekerük ponyvájára kötni. A láttára Bandi arca rögtön felderült, a félelem utolsó morzsái is szertefoszlottak a szívéből.
– Úgy látszik, a szerencse mégsem pártolt el mellőlünk – kuncogott az idős asszony, miközben óvatosan megigazította kendőjét a fején. – Ha ez a nyom vezet a gázlóhoz, akkor hamarosan magunk mögött tudhatjuk az egész veszedelmes hegyoldalt.
Borda nem teketóriázott tovább. Egyetlen határozott mozdulattal félretolta a dús szederindákat, s utat vágott a hegyoldalban lefelé kanyargó, alig észrevehető vadcsapáson. A lombkoronán átderengő délutáni napfény vidám táncot járt a földre hullott avarban, s a csapat megújult kedvvel követte sötét sziklákból kiszabadult kalauzát.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Helyszín

  • bozotos
  • bukkfa-tove

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.