Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A csobogó gázló

A sűrű bozótos lassan átadta helyét a nedvesebb, mohás talajnak, s a vándorok fülelve követték a kövek között csobogó hegyi patak cseperedő hangját. A szorongató feszültség még ott bujkált a végtagjaikban, de a fák közül kiszűrődő üde vízmorajlás újjáélesztette lankadó erejüket.
– Halljátok? – suttogta Bandi megtorpanva, s riadtan kapta a fejét a vízhuzat felé. – Ez már a gázló lenne?
– Az – morogta Borda fojtott, szaggatott hangon, miközben éber tekintettel pásztázta a bokrok alját. – Csend legyen! A vízpart nyílt terep.
A kanyargós vadcsapás végül egy csendes öbölhöz vezette őket, ahol a hegyi patak kiszélesedett és szétterült a simára koptatott kavicságyon. A túlsó parton újabb apró szalagdarab hintázott egy lehajló fűzfa ágán, kétséget kizáróan jelölve a gázló biztonságos nyomvonalát.
– Hál’ az égnek, sekély a meder – lihegte az idős asszony, s óvatosan a köves partra lépett, göcsörtös botjára támaszkodva. – Át kell érnünk gyorsan.
Borda lépett elsőként a szikrázó, hideg vízbe, s óvatosan mutatta az utat a víz alatti gázlóköveken. Bandi szorosan az öregasszony könyökét fogva követte őt. A hűs habok csupán a bokájukig értek, s a túlpartra érve végre mindhárman fellélegezhettek: a veszélyes hegyoldal szorítása végleg engedett.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Helyszín

  • bozotos
  • gazlo

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.