A Pulzáló Folyosó Titka

A keskeny kőhíd, mely a tátongó sötétségen át vezetett, mintha maga is a mélység lüktetésére mozgott volna, de Borda óvatos léptei stabilan vitték őket előre. Bandi szemei tágra nyíltak, és Mirella köpenyét szorongatva, szinte árnyékként tapadt a vándorárusra. Mirella, dacolva a hideg verejtékkel, amely a tarkóján végigfutott, erősebben markolta a tekercset. A kékes fény, ami a pergamenből áradt, most már nem csak irányt mutatott, hanem mintha válaszokat is súgott volna az ősi falak rúnáinak. Minden egyes kivilágosodó jel egy újabb darabot rakott össze egy titokzatos kirakósból, ami a folyosó mélyére invitálta őket.
Ahogy a híd utolsó métereit is maguk mögött hagyták, és lábuk egyenletes, földes talajra ért, a zúgás hirtelen felerősödött. Mintha ezer dob egyszerre kezdett volna mély, rezonáló ritmusba, ami nem csak a fülüket, hanem a mellkasukat is vibráltatta. A levegő is megváltozott: a korábbi hideg huzat helyét egy nehéz, földes illat vette át, ami nedves avar és régi kő keverékére emlékeztetett.
Borda megállt. A hatalmas férfi a sötétbe meredt, széles válla megfeszült. Arcán a megszokott rezzenéstelen kifejezés helyett most egy apró, de észrevehető aggodalom árnyéka suhant át. Bandi egy halk nyögéssel még közelebb húzódott Mirellához, aki mélyet szippantott a fura, földszagú levegőből. A tekercs ekkorra már szinte izzott Mirella kezében, a kékes derengés pedig elképesztő sebességgel futott végig a falakon, felvillantva egyre bonyolultabb rúnasorokat, melyek mintha egy történetet meséltek volna.
„Hát, úgy tűnik, a tekercs ma este nem csak lámpás, de idegenvezető is lesz” – mondta Mirella, bár a hangja a zúgásban alig hallatszott. – „És ha jól értem a jeleket, akkor ez a pulzáló folyosó nem csupán a föld mélyére vezet, hanem egyenesen egy üzenet szívébe. Csak azt nem tudom, ki küldte, és mit akar tőlünk, de valamiért ez a hely mintha énekelne a fülébe a pergamennek.”
Elszántan, de egyre növekvő félelemmel indultak tovább. Borda vezetésével, aki lassan, de kitartóan vágott utat a vibráló sötétségben, Mirella és Bandi követték őt a pulzáló folyosón. A rúnák fénye egyre intenzívebbé vált, mintha a falak maguk is életre keltek volna, jelezve, hogy a tekercs üzenete hamarosan teljesen világossá válik számukra, és ezzel együtt talán az is, mi vár rájuk a mélység szívében.