A Pergamenslapok Titka

Mirella óvatosan nyúlt a pergamentekercsek felé, melyek a kőpolcon sorakoztak. A por évtizedekkel ezelőtt telepedett meg rajtuk, de a viaszpecsétek itt is érintetlennek tűntek. Egyenként vette fel őket, súlyukat a tenyerében érezve. Nem voltak hatalmas, terjedelmes tekercsek, inkább gondosan összehajtott lapok, melyeket vékony zsineggel kötöttek át.
Az elsőt kibontva a gyertya halvány fényénél betűket látott. Nem térkép volt, ahogy eleinte remélte, és még csak nem is egy titkos üzenet a csempészek elrejtett kincséről. Hanem egy lista. Aprólékos, rendezett felsorolás, melyben gyógynövények nevei szerepeltek, mellettük latin kifejezések, és furcsa jelek, mintha csak egy elrejtett kódrendszer lenne. Mintha egy patikus jegyzőkönyve került volna elő a múlt homályából.
– Hát ez meg micsoda? – kérdezte Bandi, közelebb hajolva. – Orvosságos könyv?
– Valami ilyesmi – felelte Mirella, elmélyülten böngészve a sorokat. – Itt van például a „macskagyökér”, mellé írva, hogy „Nyugtató keverék, hosszú útra valónak”. És itt a „kakukkfű”, „Mellkasra való balzsam, köhögésre”. Ezek szerint a csempészek nemcsak árut hordtak, de maguk is gyógyítottak, vagy legalábbis tudták, mire valók a fűszerek.
Az idős asszony szeme felcsillant. – Csodaszeres füvek! Én mindig tudtam, hogy a régi időkben az emberek sokkal többet értettek a természet nyelvén. Talán még a mi betegségeinkre is van benne valami orvosság.
Mirella elmosolyodott. – Lehet. De a „hosszú útra való nyugtató keverék” talán inkább azoknak kellett, akik nem akartak túl sokat kérdezősködni, vagy épp csendben maradni a fuvarok közben. Ez nem csak egy patika volt, Bandi, hanem egy titkos kis gyógyszerlabor, ahol a „gyógyszereket” célzottan alkalmazták. Ki tudja, talán nem is mindig a gyógyítás volt a fő cél.
Borda mélyet sóhajtott, mintha megérezte volna a pergamenek mögött rejlő, árnyasabb titkokat. A kamra csendjébe most már egyfajta ravasz intelligencia is vegyült, egy olyan tudás, ami egyszerre ígért gyógyírt és sejtetett valami sokkal veszélyesebbet. Mirella tovább lapozott, a következő tekercs már nem gyógynövényekről szólt, hanem valami egészen másról, mintha az előző oldalak csak a bevezetést jelentették volna egy sokkal bonyolultabb tervhez.