A Kódolt Menetrend

Mirella óvatosan fejtette ki a következő pergament. Ez már teljesen más volt. Nem apró, gyógynövényekkel teli rajzok díszítették, hanem furcsa, szögletes ábrák, vonalak és pontok hálózata. Mintha egy torzított térkép lenne, anélkül, hogy bármilyen ismert helyszínre utalna. Mellette rövid, jellegzetes jelszavak, néha egy-egy állat neve, vagy egy-egy napszakot jelölő szimbólum.
„Ez nem egy egyszerű útvonalrajz,” gondolta Mirella, miközben végigfuttatta ujjait a kőkemény anyagon. „Ez inkább egy titkos nyelv, egyfajta kódolt menetrend. A szállítások időpontjait és helyszíneit rejtették el így, hogy még véletlenül se derüljön ki a valódi céljuk.” A „hosszú útra való nyugtató keverék” máris új, baljóslatú értelmet nyert a fejében. Nem betegeknek, hanem utasoknak, akiket „biztonságosan” kellett célba juttatni. Vagy épp elaltatni.
„Mi van itt, Mirella?” – Bandi feje közelebb hajlott, orrát ráncolta a furcsa jeleket látva. – „Ezek valami hieroglifák?”
Mirella elmosolyodott, de a szeme komoly maradt. „Nem hiszem, Bandi. Inkább egy útiterv, vagy valami ahhoz hasonló, de nem a nagyközönségnek készült. Itt van például egy ‘hófehér bagoly’ szimbólum, mellette egy ‘reggel’. És egy ‘csörgőkígyó’, meg egy ‘éjfél’.”
Az idős asszony csendesen megköhintett. „A régiek azt mondták, a bagoly a bölcsesség, de a kígyó a mérgezés jele is lehet. Jó, ha az ember vigyáz a kígyókkal.” Szavaiban ott rejlett egy tudás, ami már-már babonásnak tűnt, de Mirella tudta, hogy sokszor a népi hiedelmek mélyén valóságos tapasztalatok lapulnak.
Borda csak némán állt, tekintete hol a pergamenre, hol a raktár sötét zugaiba vándorolt. Mintha a falak között rejlő titkokat próbálná meghallani. Mirella érezte, hogy ez a második tekercs sokkal mélyebbre vezet, mint az első. A gyógynövények csak az ajtót nyitották ki. A valódi csempészhálózat, annak igazi célja és veszélyei most kezdtek kibontakozni a szemük előtt.