A mosoly hatalma

Kifelé tartottak a sikátorból, Mirella újfent derűs mosolyt öltött, mintha az előbbi üzlet csupán egy jelentéktelen kitérő lett volna a napjukban.
A keskeny, homályos átjáróból ismét a vásár teljes, élénk forgatagába értek. A kofák kiabálása, az alkudozás zaja és a nevető gyermekek zsivaja elnyelte a csendes félelmet, amit magukkal hoztak. Bandi ösztönösen mélyebben húzta a sapkáját, Borda pedig a vásár sűrűjébe vetette pillantását, minden neszt, minden elhaladó alakot gyanakvással méregetve. Az Idős Asszony egy kendőbe burkolózva, szinte láthatatlanná válva követte őket, minden lépése óvatosságot sugárzott.
Mirella azonban egy más ritmusra mozgott. Mosolya szélesebb lett, tekintete a standok színes kavalkádján járt, mintha csupán egy gondtalan vásárló volna. Lendületes léptekkel vágott át a tömegen, a karját enyhén Bandi alkarjára helyezve, mintegy jelezve, hogy tartsa a tempót. A feszültség, ami a sikátorban szinte tapintható volt, most feloldódott a vásári forgatagban, mint cukor a forró borban – mégis, az utóíze megmaradt.
Ahogy egy húsos stand mellett elhaladtak, Mirella pillantása egy pillanatra megállapodott. Két hajdú álldogált a tömeg szélén, tekintetük a járókelőkön pásztázott. Mosolya ekkorra már olyannyira természetessé vált, hogy még a fáradtság sem látszott rajta. Rátalált a hajdúk pillantására, és anélkül, hogy megállt volna, egy futó, mégis magával ragadó mosolyt küldött feléjük, mintegy „jó napot!” kívánva.
A hajdúk szeme megakadt a nőn, ahogy az könnyedén szőtte át magát a vásári népen, ám Mirella már tovább is siklott, maga után vonva a tekinteteket, elterelve a figyelmet a mögötte óvatoskodó társaságáról. Ők, mint a vízben úszó halraj, követték vezetőjüket, igyekeztek a lehető legjobban beleolvadni a háttérbe, elrejtve a sietségüket és a szívükben dobogó aggodalmat.
Mirella a tömeg sűrűjét használta ki. Nem siettek, de egyenletesen haladtak előre, távolodva a sikátor környékétől. A vásár zajában lassan feloldódott a feszültség egy része, helyét a kimerültség vette át. Tudták, hogy az út még hosszú, és minden lépés újabb kockázatot rejt, de az első, sikeres üzlet után, legalább egy apró győzelmet könyvelhettek el. A nehéz zsákok egyelőre biztonságban maradtak, és ez a tudat, ha csak egy kicsit is, de erőt öntött beléjük a folytatáshoz.