A mélybe vezető retesz

Mirella felpattintotta az egyik csiszolt üvegcsét, s az édeskés, levendulás illat pillanatok alatt elvegyült a medence meleg gőzével. Az idős asszony óvatosan elfogadott egy kis kencefiolát, s halkan hálálkodott, miközben átdörzsölte sajgó ízületeit a csodás balzsammal.
A lány figyelmét azonban nem a drága illatszerek kötötték le. A rejtett fülke mélyén, a kis üvegek mögött egy nehéz, kovácsoltvas retesz lapult, amelyet a rézkapcsok félrecsúszása tett végre hozzáférhetővé.
– Ez nem sima pipererekesz – jegyezte meg Bandi halkan, szaggatottan szedve a levegőt. Szeme a fém alkatrészekre tapadt, s idegesen igazította meg a vállán a vásznat.
Borda halk morgással lépett közelebb, szőre felborzolódott a nyakán, ahogy a medence túloldalán derengő árnyakat pásztázta. Megérezte a mechanika feszültségét.
– Ne aggódj, öregfiú, a nehezén már túl vagyunk – csitította a kutyát Mirella, s ujjaival óvatosan átkulcsolta a hideg vasreteszt.
Egyetlen határozott mozdulattal elhúzta a kart. A fali szerkezet mélyén robusztus rugó pattant meg, s a gőzös csarnok padlóján, közvetlenül a nyolcszögletű medence mellett lévő egyik vastag kőlap lassan, súlyosan oldalra gördült. Odalentről száraz, hűvös levegő áramlott fel, s egy rejtett, lefelé tartó lépcsősor derengő körvonalai váltak láthatóvá.