A mechanikus fűszerkamra

A lépcsőfokok finoman megmunkált kőlapokból álltak, amelyeket a falakból szivárgó halk, meleg vibráció tett kellemesen langyossá. Bandi lépdelt elöl, óvatosan kémlelve a mélységet, míg Borda éber tekintettel követte a nyomában. Ahogy lejjebb értek, a levegőben egyre határozottabban érződött a szegfűszeg és fahéj fanyar, édeskés illata, amit a finom gépolaj ólmos aromája kísért.
A lépcsősor alján egy különös, íves helyiség tárult fel előttük. A falakat hatalmas, sárgarézből öntött fogaskerekek borították, amelyek szinte észrevétlenül, lágy morajlással forgatták egymást. A kerekek küllői között apró, perforált rézhengek helyezkedtek el, tele szárított fűszernövényekkel. A mélyből feláramló meleg gőz áthaladt ezeken a rácsokon, s az egész alagútrendszerben szétárasztotta a kellemes párát.
– Ez egy mechanikus légfrissítő és hőelosztó szerkezet! – állapította meg elismerően az idős asszony, ahogy közelebb lépve megérintette az egyik lassan forgó rézáttételt. – A forró pára hajtja a fogaskerekeket, azok pedig egyenletesen adagolják a növényi esszenciákat.
Borda kíváncsian megszaglászta az egyik közelebbi hengert, majd elégedetten horkantva telepedett le a meleg kövezetre. Bandi eközben a falon található réztáblára mutatott, amelyen három kisebb állítókar és több vésett jelzés sorakozott. A szimbólumok kísértetiesen hasonlítottak a táskájába rejtett kódex ábráira, jelezve, hogy a szerkezet nem csupán illatosít, de az átjárók nyitását is szabályozza.