A levezető lépcsőfokok

Mirella szorosabban markolta a finom kidolgozású réziránytűt. A mutató továbbra is mozdulatlanul állt, egyenesen a feltárult lépcsősor felé mutatva, mintha a szerkezet nem a mágneses északot, hanem a föld alatti járat saját titkos szívverését mérné.
– Úgy tűnik, megvan a meghívó a következő szintre – fordult a többiekhez Mirella, s bár a sötét mélység gondolatára a félelem még ott bujkált a tekintetében, tréfás hanghordozással igyekezett tartani a lelket a társaságban. – Csak utánam, de lassan, megfontoltan!
Bandi feszülten nyelt egyet, megszorította a ruhája szélét, s halk, szaggatott léptekkel követte a többieket. Borda azonnal Mirella mellé lépett, éber tekintettel kémlelve a lefelé vezető, simára csiszolt kőlépcsőket. Az idős asszony lassan feltápászkodott a padkáról, s óvatosan elindult utánuk. A lépcsősor alján egy szűkös, boltíves fülke fogadta őket, amelynek falain finom rézvésések csillogtak.
A fülke hátsó falán egy apró, mélyedéssel ellátott kőlap állt, amelynek mintázata tökéletesen megegyezett a dobozban lévő bársonyágy formájával. Mirella rájött a nyitjára: a bársonyágy finom bélése nem csupán a műszert óvta, hanem a kőfalba épített zár pontos lenyomatát őrizte. Ahogy a réziránytűt a mélyedésbe illesztette, halk kattanás futott végig a köveken, s a feltáruló folyosó lágy aranyfénnyel telt meg.