A lefelé vezető lépcső

Bandi óvatosan kinyújtotta ujjait, és kiemelte a dobozból a hűvös, nehéz sárgaréz kulcsot. A viaszpecsétes tekercset egyelőre a helyén hagyta, hisz a szoba közepén álló szerkezet üveggolyóinak ütemes koccanása jóval sürgetőbben hatott. Borda halkan felnyüszített, feszülten méregetve a száraz levegőjű kamra sötét zugait, majd hátrált egy lépést, szorosan az idős asszony mellé húzódva.
– Óvatosan azzal! – suttogta szaggatottan az idős asszony, görcsösen megmarkolva a botját. – Az ilyen helyek mindig meglepetéseket tartogatnak.
Bandi lassan közelebb lépett a vörösrézből kovácsolt állványhoz. A golyók gyűjtőtáljának talpazatán egy furcsa, háromszög alakú nyílást vett észre, melynek véseteit eddig elfedte a félhomály. A kulcs különös ágai hajszálpontosan megegyeztek a vájat mintázatával.
Egyetlen feszült pillanatra mindhárman visszatartották a lélegzetüket. Bandi a rézkulcsot a nyílásba illesztette, majd határozott mozdulattal elfordította. A szerkezet belsejéből mély, fémes kattanás visszhangzott, mire az üveggolyók pergetése abban a nyomban elhallgatott. A hirtelen beálló csöndben a kamra hátsó falához támasztott faállványok nehéz morajjal megindultak előre, és a mögöttük feltáruló résben egy sötét, mélybe vezető lépcsősor bukkant elő.