A lassan pördülő számlap

Borda megállt a forgó korong szélénél, óvatosan felbecsülve annak mozgását. A csiszolt rézfelület lágy, szinte zümmögő hangot adott ki, ahogy egyenletes ritmusban körbe-körbe járt. A felületébe vésett finom vájatok apró fénytöréseket vetítettek a pihenő lemezelt falaira, mintha mozgó térkép rajzolódna ki a sötétedő fémburkolaton.
Bandi közelebb lépett, és elégedetten bólogatott. Észrevette, hogy a korong peremén nyolc apró, mélyedésbe illeszkedő rézgomb sorakozott. Az idős asszony szelíden biztató pillantást vetett rájuk, miközben a korlátba kapaszkodva pihent meg egy pillanatra.
– Úgy tűnik, ez a szerkezet nem megállítani akar minket, hanem útba igazítani – jegyezte meg Bandi halk, mégis magabiztos hangon.
Borda nem teketóriázott hosszan: óvatosan megérintette a legközelebbi kiemelkedő mintázatot. Amint ujjai a meleg fémhez értek, a forgás iránya lassulni kezdett, és a rézlemezes fal mögül halk kattanások sora hallatszott. A padlókövek alatt húzódó járatok mentén aranysárga fény csillant fel, követve a szerkezet belső ritmusát.
A pihenő túlsó felén a rézborítás sima lapjai váratlanul szétcsúsztak, feltárva egy széles, lefelé ívelő átjárót. A friss, tiszta levegő áramlása megerősödött, a csapat pedig habozás nélkül tette meg az első lépéseket az újabb folyosó felé, bízva abban, hogy a mélyben megbúvó szerkezet továbbra is a szövetségesük marad.