A kőoszlop rejtélye

Az idős asszony óvatosan közelebb lépett, és a finom pergamencsíkot pontosan a kőoszlop tetején lévő mélyedés fölé emelte. Amint a térképből kiáradó fényszálak hozzáértek a kő felületéhez, a sekély mélyedés hirtelen kékesfénnyel telt meg, s a csarnok hűvös falaiban halk, fémes csikordulás futott végig.
A csiszolt kőlapok a lábuk alatt egyetlen zökkenéssel megmozdultak. A kör alakú terem túlsó oldalán a sziklafal sima felülete lassan hátrasiklott, feltárva egy kivilágított, lefelé vezető lépcsősort, ahonnan friss, üde huzat áradt feléjük.
– No, legalább nem az orrunknál fogva vezet minket ez a csodás rajzolat – mosolyodott el Mirella, miközben lazán átlépte az oszlop körüli díszes kövezetet. – Úgy tűnik, a hegy gyomra szívesebben fogad minket, mint a pökhendi adószedők a vásártérben.
Borda előrelépett, a fekete kutya figyelmesen szaglászta a nyitott járat szélét, majd halk nyüszítéssel jelezte, hogy a levegő tiszta. Bandi visszapillantott a társaságra, elégedett bólintással igazítva meg a vállán pihenő zsákot, majd megkezdte az ereszkedést a kőbe vájt fokokon. A csapat habozás nélkül követte, tudván, hogy a kékes fény ezúttal is a helyes ösvényt jelölte ki számukra.