A Kékes Ragyogás Ölelésében

A sötét résen áthaladva Mirella és csapata nem a várt szűk folyosóba, hanem egy hatalmas, lélegzetelállítóan tágas üregbe lépett. Ahol az előbb még csak kékes pislákolás volt, ott most egy egész terem úszott a ragyogó, éteri kék fényben. A falak, a padló, sőt még a mennyezet is áttetsző kristályformációkból állt, melyek mindegyike belső fényforrásként működött, pulzáló ütemben. A sötét rés, amin átléptek, mögöttük azonnal elmosódott, mintha sosem létezett volna, és egy újabb, még ragyogóbb kristályfal zárta volna el a visszautat.
Bandi szája tátva maradt. „Hűha!” – csak ennyit tudott kinyögni, a félelem és a csodálat keveredett a hangjában. Borda a kezét a tőrén tartotta, bár érezte, hogy itt fegyverre aligha lesz szükség. Az idős asszony, akinek arca eddig a rettegéstől volt eltorzult, most szélesre nyílt szemmel bámulta a csodát. Szorítása Mirella karján elengedett, helyét a bámulatos látvány iránti áhítat vette át. Még a kutya is, amely korábban oly szimatolóan viselkedett, most elcsendesedett, és csak a fejét forgatta, mintha minden egyes kristályformáció titkát meg akarná fejteni.
Az édeskés illat a levegőben felerősödött, szinte érezhetővé vált, ahogy betöltötte a tüdőket. Olyan volt, mintha a terem maga lélegezne, és minden belélegzéssel valami megfoghatatlan energiával töltené fel őket. A hideg fuvallat még mindig jelen volt, de már nem a titokzatos bejáratból érkezett, hanem mintha a kristályok mélyéből áramlott volna, hűsítve a csodálatban megrekedt utazókat.
Előttük egy széles, kristályokkal szegélyezett ösvény vezetett tovább a terem mélye felé. A kékes fény ezen az ösvényen még sűrűbbnek tűnt, hívogatóan pulzált, mintha egy szív dobogna a terem szívében. „Ez… ez nem egy egyszerű barlang” – suttogta Borda, hangja elakadt a torkán. „Mi ez?”
Mirella nem válaszolt. Szemét a távoli pontra szegezte, ahol a fény a legsűrűbb volt, mintha ott várná őket a válasz minden kérdésre. A kutya meglódult, és előre szaladt az ösvényen, a kékes fénybe burkolózva. A csapat habozás nélkül követte, lépteik visszhangzottak a kristályok között, ahogy az ismeretlen hívására indultak. Most már nem volt visszaút, csak előre, a Kristály Kapujának mélyére, ahol a rejtélyek még nagyobbak voltak.