A hívó ragyogás

Mirella intésére Borda óvatosan megindult a kékes fény felé. A faklya lángja elhalványult a távolból érkező, egyre erősebb ragyogás mellett, mintha a föld mélyén rejlő, különös erő elnyelte volna a földi tüzet. Bandi lélegzetét visszafojtva követte őket, szemeivel tapogatta a falakat, mintha minden árnyékban valami leselkedő veszélyt sejtene. Az idős asszony szorosan Mirella karjába kapaszkodott, apró sóhajaival jelezve, hogy a remény ellenére is reszket a félelemtől. A csendet csak a huzat suttogása és a csapat óvatos lépteinek neszeltése törte meg.
Ahogy közelebb értek, a járat kitágult, és a hideg, földszagú levegőbe némi édeskés illat vegyült, ami furcsán hatott a nyirkos környezetben. A kőfalak itt már simábbnak tűntek, mintha valaha megmunkálták volna őket, apró bevágásokkal és mintákkal, melyek alig voltak kivehetők a halvány fényben. A kékes szín pedig olyan volt, mint a gleccserek jegének mélyén szunnyadó tündöklés, hideg, de mégis vonzó, szinte mágnesként húzta őket előre.
– Valami… – suttogta Bandi, hangja elcsuklott, ahogy megpróbált szavakat találni a látványra. – Mintha nem is kő lenne. Vagy… másmilyen kő. Nem tudom, mi ez.
Borda megállt, tekintetével felmérve a még mindig sejtelmes fényforrást. A faklya fénye már alig látszott a kékes ragyogásban, ami most már egyenletesebben árasztotta el a folyosót, és mintha pulzált volna, lassan, ritmikusan. A kutya felkapta a fejét, és ezúttal nem vakkantott, hanem halkan megnyikkant, mintha biztatni akarná őket, hogy ne habozzanak tovább.
Mirella előrelépett Borda mellé. A fény, mely eddig csak pont volt a távolban, most már egyre nagyobb teret ölelt fel, és apró, kékes árnyékokat vetett a csapatra. Nem volt meleg, sőt, még mindig hideg áradt belőle, mégis, valami megmagyarázhatatlan nyugalommal töltötte el a szívét, noha a veszélyérzet továbbra is ott motoszkált a tudatában, mint egy apró, csúf bogár.
– Tovább – mondta Mirella halkan, de határozottan. – Lassan. Meg kell néznünk, mi ez. Nem jöhetünk el úgy, hogy ne tudjuk.
Az idős asszony szeme tágra nyílt, de bólintott, Mirella erejében bízva. Bandi is összeszedte a bátorságát, és közelebb lépett. A kékes fény, mint egy hívó siren, vonzotta őket mélyebbre a föld alá, ígérve valami rég elfeledett titok felfedezését, vagy talán egy újabb próbatételt. De most már nem volt visszaút, a fény hívása túl erős volt ahhoz, hogy ellenálljanak neki.