A hátsó udvar csendje

Mirella intett a társaságnak, hogy ideje megmozdulni, mert a porkolábok nem fognak örökké a szomszédos sarkon bámészkodni. Bandi még mindig sápadt volt, de engedelmesen megragadta a szekér rúdját, miközben az idős asszony hátulról segített megtolni a nehéz járművet. A megékelten is bizonytalanul álló tengely halkan megnyikordult, de Borda azonnal odalépett, és széles hátával megtámasztotta a kordé oldalát, csillapítva a veszélyes rezgést. A feszültség szinte tapintható volt, mégis akadt benne valami mulatságos, ahogy a kis csapat lábujjhegyen egyensúlyozott a sárban.
A kapualj túlsó végén egy omladozó fakerítés állta útjukat, amely egy elhagyatott, gazos udvarra vezetett. Mirella egy gyors, kecses mozdulattal félretolta a meglazult, korhadt léceket, utat nyitva a szekérnek. A zsoldosok távoli kiáltozása még behallatszott a sikátor mélyéről, de ez a sötét zug már jóval barátságosabb menedéknek tűnt, mint a nyitott utca. Az idős asszony halkan felsóhajtott, amikor a kerekek végre puhább talajra értek, maguk mögött hagyva a veszélyesen visszhangzó kövezetet.
Bandi óvatosan leeresztette a kordó rúdját egy dús csalánfolt szélére, miközben hálásan pillantott a többiekre. Borda elégedetten megrázta magát, a feszültség lassan elszállt a levegőből. Bár a szegénytelep labirintusából való kijutás még váratott magára, a kapualj szorításából sikeresen kiszabadultak, és az elhagyatott udvar csendje új lehetőségeket kínált a továbblépésre.