A hajnal előtti elmozdulás

Mirella várott még egy keveset, míg a fegyveres nehéz léptei teljesen elhaltak a sárban. Borda halk szusszanással engedte ki a bent tartott feszültséget, majd dús bundájú fejét kényelmesen a lány térdére fektette. A közvetlen veszély elmúlt, legalábbis erre az éjszakára.
– Nos, öregfiú, a tiszttartó hajdúi ma éjszaka túlságosan is buzgalmasak – kacsintott a sötétben az ebre Mirella, miközben halk kattanással csúsztatta vissza tőrét a hüvelyébe. – De az éjszakai adomány eljutott a szegényekhez, a kopók markuk pedig üres maradt, pontosan úgy, ahogy illik.
A lány nem hagyta, hogy a fáradtság erőt vegyen rajta. A vándorszekér dupla padlója alatt lapuló titkos rekeszt halk mozdulattal nyitotta ki, hogy ellenőrizze a maradék gyógykenőcsöket és a száraz kelméket. A rejtett deszka tökéletesen illeszkedett; a kinti járőrök még órákig kutathattak volna a bozótosban, akkor sem bukkannak a csempészáru nyomára.
Mirella elégedetten simított végig Borda fején, majd halk, gépies mozdulatokkal kezdte előkészíteni a szekér gyeplőjét. Tudta bien, ha a falu felé sűrűsödnek az őrszemek, nekik az ellentétes irányba, a tölgyes menti elkerülő úton kell továbbállniuk, mielőtt a pirkadat első sugarai lelepleznék a fűzfák közé tolott kordélyt.
Borda egyetlen halk nyüszítéssel jelezte, hogy készen áll. A vándorszekér lassan, a gyeplő óvatos tartásával, szinte zajtalanul gördült ki a bozótos oltalmazó árnyékából a csillagfényes dűlőre.