A fűtőfülke rejtélye

– Elég a bámészkodásból, Bandi, nem fürdőházban vagyunk! – terelte tovább a társaságot Mirella, miközben végigsimított a falba süllyesztett, kellemesen meleg rézszegélyeken. – A túl nagy kényelemnek ezen a vidéken mindig megvan a maga ára.
Ahogy beljebb kerültek a kanyargós járatba, a sűrű pára fokozatosan megszelídült, s átadta a helyét egyenletes, száraz melegnek. A falak mentén finoman megmunkált, rézből kovácsolt csövek futottak, amelyek halkan zümmögve szállították a fűtőpárát a mélyebben fekvő szintek felé. Az idős asszony megkönnyebbülten dörzsölgette megdermedt ujjait a meleg köveknél, Bandi pedig elismerően füttyentett a falak rejtett gépészetét látva.
– Ez a hely összetettebb, mint egy fukar gróf kincstára – morogta Borda, miközben éber tekintettel pásztázta a mennyezet árnyait.
A folyosó pár lépés után egy kis, íves fülkébe torkollott. A fülke közepén egy csiszolt sárgaréz oszlop állt, amelynek oldalán pontosan olyan kicsiny réznyelv lapult, mint amilyennel a bejárati ajtót nyitották ki. Efelett három különféle vésett szimbólum – egy vízcsepp, egy láng és egy fogaskerék – sorakozott. A szerkezet halk, ritmikus kattogással jelezte, hogy újabb döntésre vár.
– Úgy tűnik, a réznyelv nem csupán egyetlen zár kulcsa volt – mutatott rá Mirella a vésetekre. – Ez a hálózat szelleme. Ha rossz ikont nyomunk meg, a kellemes gőz könnyen forró csapdává válhat.