A fogaskerék döntése

Bandi közelebb lépett, s óvatosan megkoppintotta a sárgaréz oszlopot, mintha abból próbálná kiolvasni a helyes választ.
– A szikra adja a meleget, a víz táplálja a párát, de a fogaskerék mozgatja a reteszeket – jegyezte meg halkan az idős asszony, szemeit hunyorítva a finom vésetek láttán.
Mirella nem hagyta, hogy a bizonytalanság eluralkodjon rajtuk. Közelebb hajolt, s végigsimította a szimbólumok körüli kopott rézfelületet. Észrevette, hogy a fogaskerék vésete körüli barázdák jóval simábbak, fényesebbek a többinél – egyértelműen ezt használták a leggyakrabban a járat rejtett gazdái. A döntés megszületett. Szokásos, magabiztos mozdulatával határozottan megnyomta a rejtett réznyelvet a fogaskerék ábrája alatt.
A szerkezetből éles, fémes kattanás hallatszott, majd az oszlop mögötti kőfal zökkenve megindult felfelé. Nyomában nem perzselő gőzhullám, hanem kellemesen langyos, friss levegőáramlat és lágy aranyfény csapott ki a résből.
– Úgy tűnik, a gépész babona most az oldalunkon áll – mosolyodott el Mirella, majd Bordára pillantott. – Vezess, Borda, mielőtt a szerkezet meggondolja magát!
A feltáruló nyílás egy tágas, fűtött csarnokrészbe vezetett, ahol a falak mentén rézcsövek futottak, s a padozatból egyenletes meleg áradt. A rejtélyes fűtőfülke végre kitárta kapuit előttük.