A füst nyomában

A füst égett szaga, mint egy láthatatlan kéz, szorította össze a torkukat. Mirella ajka szárazon tapadt össze, a könnyed kalandvágy mostanra jéghideg aggodalomba fordult. Bandi pillantása rövid, de annál beszédesebb volt, mielőtt tekintetével a sűrűbb aljnövényzet felé intett volna. Nem volt kérdés: tovább kellett menniük, de most már minden lépés egy apró, megfontolt sakkmozdulatnak tűnt. Az idős asszony szinte belesimult Mirella hátába, reszkető kezével belekapaszkodott a vándorárus köpenyébe. Borda, mint egy megfeszített íj, minden porcikájában készen állt a cselekvésre, szemei élesebben jártak, mint valaha.
Bandi lassan, szinte centiről centire haladva indult meg, kerülve a letört ágakat és a bokrok csattogó leveleit. Nem a füst felé tartott egyenesen, hanem mintha egy szélesebb ívet leírva, megpróbálta volna megkerülni a forrást, hogy felmérje a helyzetet, mielőtt túl közel kerülnének. A szél azonban, mint egy pajkos gyermek, újra és újra arcukba tolta a fanyar illatot, hol erősebben, hol alig érezhetően, de állandóan emlékeztetve őket az ismeretlen jelenlétére.
Mirella a szívverését hallotta a fülében, ahogy a bozótos fojtott zugában lépdeltek. Előzőleg a patakmeder menedékében csak a csend és a természet susogása volt a legfőbb gondjuk, most azonban egy másik, emberi csend nehezedett rájuk, tele gyanakvással és megmagyarázhatatlan feszültséggel. Vajon kik lehetnek? Vándorok, mint ők? Vagy rosszabb? A gondolatok cikáztak a fejében, miközben Bandi minden mozdulatát figyelte, készen arra, hogy reagáljon a legapróbb jelre is.
A füst illata hol felerősödött, hol elhalványult, mintha valaki tüzet táplálna, majd elfordulna tőle. Egyre közelebb éreztek valami égést, ami nem csak egyszerű tábortűzre utalt, hanem valami sűrűbb, nehezebb anyagra. A kormos, fanyar szag most már nem csupán a levegőben terjengett, hanem mintha beitta volna magát a levegőbe, a nedves levelekbe, mindenhova. Mintha magát a bozótost festették volna feketére ezzel a sötét, fenyegető illattal. A bizonytalanság egyre nagyobb lett, ahogy a láthatatlan forrás felé araszoltak.