A Fényes Válaszút

Ahogy haladtak előre a smaragdfényű folyosón, a zümmögés egyre erősödött, betöltve a barlang rideg csöndjét. A rovarok sűrű rajokká tömörültek, mintha egy láthatatlan fonal húzná őket egy központi pont felé. Bandi ismét felnyekeredett, amikor egy nagyobb, kékesen villogó szárnyas lény súrolta az arcát. „Hova tartunk, Mirella? Ez már nem is út, csak egy bogárlakta lyuk!” – morogta, idegesen kapálózva. Az idős asszony szeme rémülten rebbenget, és még szorosabban simult Mirellához, mintha attól tartana, hogy a föld nyeli el őket. Borda mélyről jövő, halk morgással válaszolt Bandi hangjára, de tekintete élesen pásztázta a környezetet, egyetlen mozdulatot sem hagyott figyelmen kívül.
Mirella nem szólt semmit, csak haladt tovább, szinte érezte, ahogy a nedves levegő a tüdejét marja, és a talpán keresztül a földhideg felszívódik belé. A gondolatait a fénylő áradat szívta magába, és nem sokkal később egy tágasabb üregbe értek, ami valóságos rovar-katedrálisnak tűnt. A mennyezet, a falak és még a nedves talaj is pulzáló, smaragdfényű rovarokkal volt borítva, amelyek egy különös, élő csillagképet alkottak. A zümmögés itt már nem csupán zaj volt, hanem egyfajta lüktető, szinte hipnotikus dallam, ami elnyelte a külső világ minden más hangját.
A terem közepén azonban a smaragdfény megtört, és három különböző irányba oszlott szét. Egyik út a terem oldalsó falánál kanyargott tovább, fénye haloványabb, inkább kékes árnyalatú volt. A másik egyenesen vezetett befelé, egy szűkebbnek tűnő hasadékba, ahol a fény erősödött, szinte vakítóan zöld lett. A harmadik pedig felfelé ívelt, egy repedésbe, ahonnan csak sejtelmesen szűrődtek ki a fénypontok, mintha az ég felé törne. A levegő megkönnyebbülést hozott azzal, hogy itt már nem kellett a szörnyet lesniük, de az újabb választás azonnal a nyakukra ült.
Bandi szeme idegesen járt a három útvonal között. „Nos, mit most? Válasszuk a legfényesebbet, hogy még inkább eltévedjünk, vagy a sötétebbet, ami lefelé visz a pokolba?” Az idős asszony egy apró jajszót hallatott, megrázva a fejét. Mirella mélyen vett levegőt. Az arcán az eddigi halvány mosoly eltűnt, helyét a koncentráció és a fáradtság vette át. Tudta, a döntés súlya egyedül az övé. Borda eközben a legvilágosabb hasadék felé fordította orrát, mintha egy láthatatlan szag húzná arra.