A fahéjillatú vezérlő

Bandi letérdepelt a meleg vályú pereméhez, s óvatosan kinyitotta a kódexet a sárgult pergamenlapok közepén. A lentről felszálló, fahéjillatú gőz finoman befedte a könyv széleit, de a tintával rajzolt ábrák tisztán kivehetőek maradtak. A fiú izgatottan ujjongott halkan, amikor felfedezte a hasonlóságot a lapok és a fémbe vésett jelek között.
– Nézzétek, a három egymásba fonódó fogaskerék rajza pontosan megegyezik a vályú szélén lévő véséssel – mutatott rá az idős asszony, óvatosan közelebb lépve. Hangja megnyugtatóan csengtek a boltozatos térben. – Az építők nem elrejteni akarták a titkot, hanem útmutatót hagytak azoknak, akik tisztelettel közelednek a szerkezethez.
Borda közben kíváncsian odakocogott a csordogáló vízhez, s nóziját a sárgaréz peremhez nyomta. Kellemes horkantással nyugtázta a fahéj simogató illatát, s bízva a helybéli szerkezet békés természetében, farkát finoman meglendítve várakozott.
Bandi bátorságra kapva megérintette a kódex által jelölt első sárgaréz szimbólumot. A fémgomb meglepően könnyedén elfordult a tenyere alatt. A vályú mélyén apró, fémes kattanások sora indult el, s a víz áramlása ütemessé vált, miközben a falak mögötti sárgaréz szerkezet halk, muzsikáló zúgásba kezdett, feltárva a csarnok mélyebb belső részét.