Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A Fa Aranyöle

Mirella magához húzta Bandi reszkető kezét, és az idős asszonyt is támogatva lépett be a bükkfa tátongó ölébe. A meleg fény, mely kintről sárgásan szűrődött ki, belülről egyenletes, lágy aranysárgával ölelte körül őket. Nem volt lángja, nem volt füstje, csak egy nyugtató ragyogás, mintha maga a fa szívverése lenne. A belső falak simák voltak, puha, száraz moha és valami édeskés, földszagú gyanta illata töltötte meg a levegőt. Az üreg tágasabbnak bizonyult, mint amilyennek kívülről tűnt, kényelmesen elfértek benne mindhárman. Mirella egy pillanatra kifújta a levegőt.
– Látjátok? – mondta halkan, de hangjában már ott volt a megnyugvás. – Itt biztonságban vagyunk. Legalábbis egyelőre.
Bandi szemei lassanként visszanyerték csillogásukat. Még mindig szorította Mirella ujjait, de már nem remegett annyira. Az idős asszony leült a puha mohára, megkönnyebbülten felsóhajtva.
– Micsoda különös hely – motyogta, a falakat tapogatva. – Soha nem láttam még ilyet.
Mirella körbejártatta tekintetét az odúban. A menedék ideális volt: rejtett, védett, és a különös fény melegével elűzte az erdő hidegét és sötétjét. Csak Borda hiányzott. A gondolat, hogy a hűséges eb még kint, a veszélyben bolyong, apró tüske volt a szívében. Tudta, hogy Borda megtalálja őket, de a várakozás terhesen nehezedett rájuk a fa meleg ölében is. Elővett a tarisznyájából egy darabka szárított gyümölcsöt, és Bandi kezébe nyomta.
– Egyél. Erőre van szükséged.
A fiú bólintott, és lassan rágcsálni kezdte az édességet. A fa belsejében a világ halkabbnak, biztonságosabbnak tűnt, de a kinti erdő surrogó hangjai, még ha most távoliak is, ébren tartották a feszültséget.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • idos-asszony
  • mirella

Helyszín

  • erdofolt

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • idos-asszony
  • mirella

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.