Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A Fa Ereinek Titka
Mirella Bandit figyelte, ahogy a fiú befejezte a gyümölcsöt. A meleg fény enyhén pislákolt, mintha a fa maga is lélegezne. Az édes, földes illat megnyugtató volt, de a kinti hangok, a susogó levelek és a távoli, sejtelmes reccsenések, időről időre átszűrődtek az odúba, emlékeztetve őket a kinti, sötét, veszedelmes világra. Az idős asszony, megpihenve, lassanként beletörődött a várakozásba, tekintete elmerült a fa falának mintázataiban.
– Különös ez a fa – mondta végül, mintha magában beszélne. – Mintha élne, és meg akarna minket védeni. Érzitek, milyen meleg van? És ez a fény… nem is füstöl.
Mirella bólintott. Valóban rendkívüli volt a bükkfa belseje. Ahogy közelebb hajolt az egyik falhoz, észrevett valami furcsát. A mohával borított felület alatt, halványan áttetsző erezetek húzódtak, mintha apró, arany színű folyómedrek lennének, amelyekben a sárgás fény maga áramlana. Mintha a fa ereiben valami éltető, fénylő nedv keringene. Ez magyarázta a hőmérsékletet és a különös ragyogást. A Fa Aranyöle – gondolta Mirella, ráérezve a hely nevére, amit eddig csak sejtett.
Bandi is érdeklődve hajolt közelebb. – Nézd, Mirella! Mintha rajzolva lenne! – Az ujjával óvatosan megérintette a falat. Semmilyen különös érzés nem árasztotta el, csak a puha moha érintése, de a látvány lenyűgöző volt. A feszültség enyhült, ahogy a fiú figyelmét elvonta a felfedezés.
Mirella úgy érezte, a fa többet rejthet, mint puszta menedéket. Talán ez a hely nem csak átmeneti pihenőhely, hanem egy út kezdete is. A gondolat elszállt, ahogy egy pillanatra elhalkultak a kinti hangok, majd újra felerősödött a távoli erdő zaja. Borda még mindig kint volt. A várakozás nehéz volt, de a fa különös védelme és a felfedezések izgalma fenntartotta a reményt.
– Különös ez a fa – mondta végül, mintha magában beszélne. – Mintha élne, és meg akarna minket védeni. Érzitek, milyen meleg van? És ez a fény… nem is füstöl.
Mirella bólintott. Valóban rendkívüli volt a bükkfa belseje. Ahogy közelebb hajolt az egyik falhoz, észrevett valami furcsát. A mohával borított felület alatt, halványan áttetsző erezetek húzódtak, mintha apró, arany színű folyómedrek lennének, amelyekben a sárgás fény maga áramlana. Mintha a fa ereiben valami éltető, fénylő nedv keringene. Ez magyarázta a hőmérsékletet és a különös ragyogást. A Fa Aranyöle – gondolta Mirella, ráérezve a hely nevére, amit eddig csak sejtett.
Bandi is érdeklődve hajolt közelebb. – Nézd, Mirella! Mintha rajzolva lenne! – Az ujjával óvatosan megérintette a falat. Semmilyen különös érzés nem árasztotta el, csak a puha moha érintése, de a látvány lenyűgöző volt. A feszültség enyhült, ahogy a fiú figyelmét elvonta a felfedezés.
Mirella úgy érezte, a fa többet rejthet, mint puszta menedéket. Talán ez a hely nem csak átmeneti pihenőhely, hanem egy út kezdete is. A gondolat elszállt, ahogy egy pillanatra elhalkultak a kinti hangok, majd újra felerősödött a távoli erdő zaja. Borda még mindig kint volt. A várakozás nehéz volt, de a fa különös védelme és a felfedezések izgalma fenntartotta a reményt.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- erdofolt
Előző jelenet szereplői
- bandi
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.