A cikcakkos jelzések

A folyosó falán végigfutó rézcsövek halkan durmuzsoltak, ahogy a tiszta levegő átáramlott rajtuk. Bandi óvatosan követte a fémcsövek útját egészen egy széles, csiszolt kőtábláig, amelyet sűrűn borítottak a falba vájt cikcakkos jelek és apró nyílábrák.
– Ez nem pusztán díszítés – jegyezte meg Borda, s a mécsessel közelebb hajolva megvilágította a kőfelületet. – Nézzétek, a vájatok pontosan mutatják, melyik rézcső hova vezeti a nyomást. Ez a falba vésett útmutató az egész alagútrendszer kulcsa.
Az idős asszony elismerően bólintott, miközben végighúzta kezét az elágazó mintázaton.
– A régi építők nem akarták, hogy illetéktelenek tévelyegjenek itt – mondta halk, derűs hangon. – Látjátok az alsó jelzést? Arra figyelmeztet, hogy a csövek melletti kis rézszelepeket pontosan a szimbólumok sorrendjében kell elfordítani, különben a következő szakasz zárva marad.
Bandi nem habozott. Megkereste az első fali rézkart, és a vésés rajzolatát követve óvatosan jobbra lendítette. A csövekből halk, muzsikáló sziszegés áradt ki, s a folyosó távolabbi végén egy újabb, tágas csarnok körvonalai bontakoztak ki a derengő fényben. A társaság bizakodó léptekkel indult tovább az így feltárt ösvényen.