A falba vésett útmutató

Bandi nem habozott tovább, a háromágú sárgaréz kulcs hegyét a korong pontos közepébe illesztette. Amint a fém a fémhez ért, a kapu pántjain lévő vésett jelzések finom, meleg sárgás fénnyel villantak fel, mintha maga a szikla lélegezne fel hosszas álom után.
– Látjátok? – suttogta Borda, s közelebb lépve a kulcslyuk köré vésett ívekre mutatott. – Ez nem egyszerű díszítés, hanem egy összefüggő útmutató. A felső szimbólum a korábban látott forgó kőgolyót mintázza, az alsó pedig a fűszerkamra bejáratának rajza.
Bandi bólintott, és a kapu tetején lévő rúnák sorrendjét követve elfordította a kulcsot előbb jobbra, majd két kattanásig balra. Mély, csikorgó zúgás kíséretében a nehéz tölgyfalevelek lassan befelé fordultak, utat engedve a hűvös, tiszta huzatnak. A kapu mögött egy tágas, íves folyosó tárult feltárt szárnyai mögött, amelynek oldalait finoman megmunkált rézcsövek és különös, cikcakkos feliratok borították.
Az idős asszony megkönnyebbülten sóhajtott fel, és óvatosan átlépte a küszöböt, miközben a mécsesük fénye vidáman táncolt a száraz kőpadlón.
– A szerkezet engedelmeskedett – mondta halk, derűs hangon. – De ne feledjétek, a kapu szimbólumai nemcsak nyitnak, hanem figyelmeztetnek is. Az igazi rejtély még előttünk áll.
Együtt léptek tovább a megvilágított folyosón, karnyújtásnyira a mélyben lapuló újabb titkoktól.