A kapu szimbólumai

Bandi az utolsó lépcsőfokról egy lapos, széles kőpadlóra lépett. A nyirkos hideg szinte azonnal átjárta a ruhájukat, ahogy a mécsesek finom fénye elért egy vastag, rézpántokkal megerősített tölgyfa kaput. A nehéz szárnyak fölött a lépcsőfordulóban látott szimbólumok nagyobb, összetettebb változatai díszelegtek.
– Zárva van? – kérdezte Borda szaggatottan, miközben gyanakodva leste a sötét sarkokat. Botját maga elé tartva szorosan Bandi mögött maradt.
– Még nem tudom – felelte Bandi halkan. A kapu közepén egy ötszögletű rézkorong helyezkedett el, amelynek közepe kísértetiesen emlékeztetett a fűszerkamrában talált kulcs formájára. – De a jelzés ugyanaz.
Az idős asszony óvatosan közelebb lépett, és megragadta Bandi karját.
– Ne siess – figyelmeztette remegő hangon. – Ha a rézszerkezet fent megállt, itt valami más tarthatja ébren a mechanikát. A mélyben sosem egyetlen csapda várja a hívatlan vendéget.
Bandi lassan előhúzta a sárgaréz kulcsot. Ahogy a koronghoz közelítette, a fém finoman megrezzent a tenyerében, mint a víz, amikor szél éri. A nehéz kapu mögül halk, súrlódó hang hallatszott, mintha egy elfeledett szerkezet fogaskerekei mozdultak volna meg a sziklafalak belsejében.