A szimbólumok rendje

A tágas, kupolás csarnokba lépve a levegő kellemesen langyos volt, a falak mentén húzódó rézcsövekből halk, ütemes lüktetés áradt. A terem közepén egy hatalmas, faragott kőkapu magasodott, melynek felületébe ugyanazokat a cikcakkos jelzéseket és rejtélyes szimbólumokat vészték, mint a korábbi útmutatóra.
– Úgy látszik, az építők alapos munkát végeztek – jegyezte meg Borda, miközben végighordozta a fáklya fényét a nehéz kőlapon. – Ez a zár nem enged be akárkit.
Bandi elővette a fűszerkamrában talált sárgaréz kulcsot. Ahogy közelebb lépett, a kulcs apró, finom rezgéssel válaszolt a kapu közepén lévő zárszerkezetből áradó finom zümmögésre. A szimbólumok a kulcson és a kapun hajszálpontosan rímeltek egymásra, ám a kulcslyuk körül négy különálló állás várt beállításra.
– Figyeld a jelek sorrendjét! – intette gyengéd, derűs hangon az idős asszony. – A falon látott cikcakkos vonalak nemcsak a nyomást mutatták, hanem a fordítások sorrendjét is.
Bandi megragadta a rezonáló kulcsot, és a vájatok ívét követve először balra, majd két határozott kattanással jobbra fordította el. A szerkezet mélyén nehéz fogaskerekek rezzentek meg, s a fém pántok halk csikordulással engedtek a nyomásnak. A súlyos kapu lassan tárult ki előttük, feltárva a rézcsövekkel telt belső teret.