A Bíbor Kapu Túloldala

Mirella, a pultot hátrahagyva, elsőként indult meg a föld mélyébe vezető lépcsőfokokon. Könnyed lépteit szinte elnyelte a friss, földszagú levegő. Bandi és Borda óvatosan követték, a fekete kutya Bandi mellett lépkedett, figyelmesen. Az idős asszony, mintha megkönnyebbült volna a fojtogató csönd feloldódása után, halkan megjegyezte: „Valóban, a régi mesterek szerethettek incselkedni.” Mirella csak mosolyogva biccentett a félhomályban.
Ahogy haladtak lefelé, a lépcsőfordulóknál a falon egyre sűrűbben jelentek meg finom rézvésések. Ezek most nem aranyosan derengtek, csak körvonalazódtak a mélyülő félhomályban, mintákba rendeződve. Mirella a réziránytűt tartotta, és annak hegye szinte magától talált rá egy különös, bársonyágyra emlékeztető motívumra, amely egy mélyedésbe volt vésve a kőbe. A felület hirtelen elsimult a falon, láthatatlanná téve a további rézvéséseket, jelezve egy újabb átjárót.
Mirella ujjaival végigsimított a bársonyágy mintáján. A kőpult rejtett mechanizmusaihoz hasonló, halk kattanás hallatszott, s a fal egy része lassan, hangtalanul csúszott félre, egy keskeny, de csábítóan fényes folyosót tárva fel. A folyosó végén bíborszínű fény derengett, sejtelmesen pulzálva.
„Nos, úgy tűnik, a bársony is tud utat mutatni, ha értő kezek tapintják,” mondta Mirella huncutul, majd határozottan elindult a bíborfény felé. A csapat követte őt, szívükben a kezdeti aggodalom helyét egyre inkább az izgalom és a felfedezés reménye vette át. Bandi már nem is Borda mögött bújt, hanem a fekete kutya oldalán, kíváncsian kémlelte az utat.
A folyosó valóban egy hatalmas, bíborszínű, fémmel díszített kapuhoz vezetett. A kapu felületén finom, szinte láthatatlan reteszek húzódtak, amelyek egy összetett szerkezet részét képezték. Mirella, anélkül, hogy habozott volna, eloldotta az elsőt, majd a másodikat, ujjai táncot jártak a finoman megmunkált fémzárakon. Minden kattanás visszhangzott a csendben, és ahogy az utolsó retesz is engedett, a kapu lassan, zsanérjain megnyikkanva, feltárult, egy újabb, fénylő terembe nyitva utat. A terem mélyéből fénylő fémtárgyak csillogtak, mintha hívogatóan intettek volna.